Akinek bölcsis/ovis a gyermek és dolgozik napközben, mikor oldja meg a házimunkát?

Ez a másik kérdésre kontra, ahol azt kérdezik, hogy mennyit játszik az ember a gyerekkel?

Amíg otthon voltam, egész nap. Neki játék volt a mosás is, vagy a mondókázás mosogatás közben (míg kaja után még egy negyedórát az etetőszékben "kellett" ülnie). Ennél több házimunkát pedig nem csináltam az ébrenléti idejében. A maradékot hétvégén vagy ha az apja hazajött. De akkor meg ő játszott vele.

Hát ha erre vagy kíváncsi, sokszor van olyan, hogy SEMMI házimunkát nem végzek a gyerek mellett, hanem csak vele vagyok. S nem azért, mert annyira nyűgös, hogy nem engedi. Nem is azért, mert a bejárónő megcsinálja. Hanem mert nem halunk bele, ha felgyűlik pár tányér a mosogatóban, vagy nem megy aznap a mosógép.

(De nem csak a játékkal való játék a játék.)

Persze, hogy végzek házimunkát a gyerek mellett. Meg apuka is.

Hétköznap csak a szokásos napi dolgok mennek max: mosogatás / mosás, porszívózás.

A gyereknek egyedül is tudnia kell játszani!

Napi 1, másfél óra házimunka az durva :O Pedig nálunk kutyus is van és nem is kicsi a ház/udvar.

Én írtam,hogy van,hogy két napot nem dolgozom,van,hogy 3-at egymás után.

Nem, nem játszom egész nap a gyerekkel. Amikor még tényleg itthon voltam, akkor sem. És nem csak azért, mert egy alap rendet, tisztaságot szeretek a családom körül, hanem mert nem akartam olyan gyereket nevelni, aki 20 percet nem tud egyedül játszani. Tanultam a barátnőm példájából, az ő fia 4 évesen 10 percet nem volt egy egyedül. Meg lehet találni a középutat a "letojom a gyereket és az egész nap mellett ülök" dolog között.

Ezt ki mondta?

Inkább te ítéled el azt, aki máshogy gondolja. Azokat, akiknek a gyerekkel való foglalkozás sokkal előrébb van és a házimunka huszadrangú.

Egyébként én is szeretem a rendet, de a gyerekkel lenni sokkal jobb és nem azért vagyok gyeden, hogy házitündér legyek.

(És felkelt, megyek.)

De jó, hogy nem úgy élek, hogy a levegővételért is lelkiismeretfutdalásom legyen. Élünk, ahogy jól esik, fel tudja mérni mindenki, hogy az ő családja boldog-e úgy, ahogy. Most kezdte az ovit a fiunk, így néz ki egy hétköznap esténk:

5-re érek a szüleimhez (ők hozák el az oviból a fiunk délben).

Hazaérünk 5 perc alatt, átöltözöm, befűtök, közben a fiunk futkozik az udvaron, hord be fát a kazánhoz, segít rakni rá, kihamuzni stb.

Fél hat körül bemegyünk, összeszedjük a mosogatnivalót (vacsora és reggeli után nem mosogatok, sőt még az asztalról sem szedem le reggel az edényt, ennyire trehány vagyok). 10 perc alatt ezzel végzünk.

Ezután felporszívózok, ha kell akkor felmosunk (ő engedi a vizet és keresi meg a felmosót, amit valahova mindig eldugok).

Ezután mindig más van. Ha van leszedni való ruha, akkor leszedjük, ha kell mosni valamit, akkor bepakoljuk a gépet.

Közben hazaér a férjem, ha mégsem, akkor egyszer még kimegyek rakni a tűzre. Aztan 6-8 között játszunk és vacsorázunk. Ezután fürdik, kicsi játék és lefektetem. Megvárom, amíg elalszik (vagy férjem altatja, felesben csináljuk) és utána férjemmel vagyunk kettesben, nem dolgozunk semmit már. Főznöm nem kell, mert még nincs kész a konyhánk, de ha készen is lesz, akkor sem fogok minden nap főzni, úgysem itthon ebédelünk. Hétvégén valamivel több mindent csinálunk, de több a kinti munka mint a benti, akkor meg fiunk ott játszik körülöttünk. Két hete pl azokat a gyűlölt katicákat irtotta. 😀