Mi lehet az oka annak, hoy egyre több fiatal nem akar gyereket?

szerintem amilyen sokan nem akarnak,pont olyan sokan nagyon fiatalon meg már anyák. legalábbis egyik gyakori kérdéses során kiderült hogy milyen sokan 20-22 évesen vagy még korábban babát vállaltak.

az hogy ki miért nem akar gyereket-azt mindenki mással indokolja. sokan attól félnek hogy akkor csak a gyerekről szól az életük,vagy az anyagiak miatt aggódnak.

ÉS! vannak akiknek egyszerűen nem való a gyerek és jobb is hogy nincs nekik-mert az csak a gyereknek lenne szenvedés..

Mindenkinek más a kifogása. Az egyik nagyon jó férfi barátomtól, aki most 24 éves, megkérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy soha nem szeretne gyereket. A válasza az volt rá, hogy mivel ő villanyszerelő, házaknál dolgozik és a gyerekek állandóan sikítoznak, rugdossák őt, dobálnak belé valamit a szülő meg csak ül és nézi. Mert ugyebár manapság nem szólhatsz rá a saját gyerekedre sem, mert hát még csak egy gyerek, csinálja azt ami boldoggá teszi. Ő nem akar ilyen jövőt magának.

Én mindig is szerettem volna gyerekeket, de be kell vallanom, az ahogy bánnak manapság velük, engem is egy kicsit eltántorít. Amikor már az ovónéni is fél rászólni a gyerekre, ha rosszalkodik, mert jaj az anyuka bejön kiabálni és kiveszi a gyereket, akkor ott már rég elromlott minden.

Azt tudom elmondani, hogy én miért nem akarok gyereket, azt nem tudom, mások hogy látják a helyzetet.

Egyszerűen azt látom a környezetemben, hogy oltári szívás egyedülálló anyának lenni.

És azt is látom, hogy a legtöbb férfi félrelép. Legalább is akiket én ismerek, ott minden válás azért volt, mert apuka összejött egy gyerektelen nővel.

Aztán jön a szopóroller.

Először a kedves jóakarók, hogy miért nem vette észre, hogy csalja, ő tehet róla, mert nem volt elég csinos, nem volt elég kedves, nem volt jó az ágyban, stb.

Aztán megy a küzdelem a mindennapos megélhetésért, a zsonglőrködés hogy a gyereket legyen aki elhozza oviból, meg ne rúgják ki, ha állandóan beteg. Lehet éveken át harcolni a gyerektartás miatt, van olyan pali aki három havonta kitalálja, hogy most épp miért tud csak kevesebbet fizetni.

Közben meg jön a többi: nem talál partnert, mert "biztos felcsináltatta magát az első alfahímmel, és most eltartót keres a kölyöknek", normális kapcsolatra alig van kilátása.

Meg amúgy is, azt látom, hogy ma mindenki abba rúg bele, akinek kisgyereke van: undorító a nyilvános szoptatás, ne ordítson a gyerek a buszon, ne mászkáljon a panellakás padlóján, mert hangos, stb.

Már a férjes, gyereket nevelő nőket is megvetik sokan, hogy "erre ne vágj fel, ez nem érdem, erre minden állat képes, a karrier az igen, de házasodni csak a hül.yék szoktak".

És kisgyerekkel egyedül maradni, és egyedül felnevelni pedig egyenesen szégyen lett.

Szóval én nem akarok gyereket. Ilyen világban, ahol ezzel kiszolgáltatom magam, és semmi sem biztos, mindenesetre nem szülök.

Ettől még a gyerekeket szeretem, unokatesóm is imádom, és szívesen vagyok vele. De azt a tortúrát még így sem vállalnám egy életen át, amit a legtöbb anya át kell éljen.

Csak az oldalon olvasottak alapján gondolod, hogy nő a számuk? Vagy láttál valamilyen statisztikát?

A "szinglinek lenni jó" életérzés szerintem a SATC óta lecsengett. Akkoriban volt sok vagy több a gyereket nem vállalók száma. Mostanra nem hinném, hogy tovább nőtt volna. Szinte minden volt osztálytársamnak, évfolyamtársamnak van gyereke. Azoknak is, akik annak idején nagyon hangoztatták, hogy nem lesz.

A 4-es elég jól leírta a dolgokat,sok esetben mind igaz.

Én se vagyok már a nagy lányom apjával,de találtam rendes párt,nemrég született a közös baba is. Minden szuper és azt gondolom jó példát látnak a lányaink majd. A harmadik baba is tervben van és a házasság is. Én nem félek,hogy elhagy a párom,vagy megcsal.

Miért nem akar egyre több fiatal gyereket? Mert a mai fiataloknak nem is való,kb a 95%-a lusta disznó,akik még bulizni járnak,cigi,pia,élősködés a szülőkön,buták mint a tök. És manapság tök gáz,de a mai 30-35évesek többsége is bulizik még,sr kutyája,se macskája. Lányom apja is eljár, 35évesen. A gyerekére meg nincs ideje,ő neki fárasztó a munka,jár a kikapcsolódás. Arról nem esik szó,hogy ugyan velem,mint anyával,meg párommal,mint nevelő apával mi a helyzet. Ugyanúgy dolgozik párom is,én babával itthon épp,de dolgoztam. És mi nekünk a nagy lányom volt az első mindigis,sose vittem el az apjának,vagy mamáknak,hogy nesze,mi nekünk jár a pihenés,irány a buliba. És számunkra nem elfogadható ez. Mi család centrikusak vagyunk,de mégis vagyunk kettesbe is,ami mozi,kávézás,kirándulás,meg rendezvényeket (burger fesztivál,wamp design,torta kiállitás és társai).

Én szeretnék, de nincs kinek. Ugyanis pont a pasik azok, akik nem akarnak gyereket!

Ráadásul nekem is az a tapasztalatom, hogy a mai pasikra nem lehet építeni. Szándékosan nem írom, hogy férfi, mert nem azok.

Nagyon ritka, ha valaki megbízható, és családapának is el tudnám képzelni, ő természetesen foglalt. :)

Lassan 30 leszek, és a korban hozzám illő pasik egyszerűen szánalmasak. Buliznak, élnek a mának, váltogatják a csajokat. Eszükben sincs családot alapítani, a házasság szóval le lehet őket üldözni a térképről.

Az sem ritka, hogy még otthon vannak az anyjuk nyakán, esetleg alibiként csinálnak valami fősulit, de dolgozni nincs kedvük. Meg álmodoznak, hogy találnak olyan munkahelyet, ahol erőfeszítés nélkül lehet százezreket keresni, kezükben egy érettségivel.

Komolyan mondom, úgy élnek 30 évesen, mint a kamaszok, és pont annyira éretlenek is!

Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy még egyszer összeköltözzek bárkivel. Nem vagyok senki szárazdajkája, nem egy nagy gyereket akarok.

Közben pedig tisztában vagyok vele, hogy a legjobb éveimen túl vagyok, "ketyeg a biológiai órám".

És ez a legviccesebb, hogy egy nő már 30 évesen túlkoros a gyerekvállaláshoz, egy férfi meg még mindig nem érzi magát elég érettnek hozzá, vagy eldöntötte, hogy egyáltalán nem akar.

Igazából nem lehet pusztán érzelmi alapon vállalni gyereket, mint ahogyan csak észérvek alapján sem. De pl. szokásból/illemből sem érdemes mint amit a kérdés leírásában sugall az egyik mondat ("30 múltam, mikor megszületett a kislányom. A környezetemben ez volt a jellemző")

A gyerekvállalás hatalmas felelősség, habár ez már egy unásig ismételgetett közhellyé vált. Pedig valóban hatalmas. Annak a gyereknek az egész életére kihatással van hogy kik is a szülei és hogyan nevelik.

Szerintem többségében azért vállalnak gyereket mert ez az élet rendje és ez következik. Mások azért mert kisbabára vagy anyaságra vágynak. De úgy igazán ritkán gondolnak bele az emberek hogy itt nem csak kisbabáról van szó és nem is csak az a 18 év forog kockán, hanem a gyerek teljes életútját meghatározhatja a nevelésünk(jó és rossz egyaránt).

Aki viszont belegondol jogosan ijed meg.

Összesítve aki akar vállal, aki nem az ne vállaljon.

Attól még mert valaki akar nem jelenti hogy jó szülő is lesz. És attól hogy valaki nrm vállal az nem jelenti hogy rossz szülő/önző ember lenne.

Miért? Miért?

Mert a csapból is az folyik,hogy neked minden jár az életben,neked jogod van a boldogsághoz,akkor is,ha másokon taposol át ezért! Élj a mának,ne törődj senkivel.

Egy gyerek pedig felelősség,legalábbis legtöbben felelősen igyekszenek gyereket vállalni! Lemondással jár,de ha valakinek az egója nem bírja,hogy ő bármiről is lemondjon a saját gyereke miatt,az nem való szülőnek!

Tessék,ez itt pl.épp ellenkezője!

Tök mindegy hogy féléve van a pasijával,és még nyugtatókon is él,csak valaki csinálja már fel! Neki se való gyerek!

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..