Aki vagy akik (akár fiatal lányok, érett nők, fiatal fiúk és férfiak) nem szeretnének gyereket azok meg tudnák mondani az okát?

Nem szeretem különösebben a gyerekeket, és nem is tudok velük bánni. Persze ez még változhat, mert nagyon fiatal vagyok, de egyáltalán nem tudnám magam elképzelni gyerekekkel (meg nem is akarom).

16L

Egyszer majd szeretnék gyereket, de most semmiképpen sem vállalnék, ha különben minden körülmény a lehető legideálisabb lenne sem. Van babás ismerősöm, nem is egy. Némelyikükkel olyan szinten tartjuk a kapcsolatot, hogy járunk-kelünk egymáshoz, a baba a mi életünk része is szinte. Ezek alapján nyilván látok dolgokat, nem csak a boldog pillanatokat. Hogy ahhoz, hogy az ember egy kiló kenyeret tudjon venni a tuskóban is 1 órás előkészület kell (fejni, pelenkázni ,megetetni, elrakni a babakocsit, bekötni a hordozót anyámkínja), na ez már kívülállóként is idegesítő, hát még annak, aki naponta akár többször is elszórakozik vele. Hogy boldog-boldogtalan adja a kéretlen tanácsokat, ami szép és jó, hogy nála bevált, nálam nem biztos, amúgy meg ki kérdezte? Engem ilyenekkel nagyon fel lehet idegesíteni egyébként. Továbbá, hogy nem lehet csinálni olyan programot, amit a gyerek nem szeretne, mert akkor hiszti nyafi minden van, bármilyen jól nevelt is, egy 5 éves kisgyerek nem fog 8 órán keresztül mosolyogva eltűrni vmit, amit nem szeretne. Ez most onnan jutott eszembe, hogy pl tegnap párom féltestvérére vigyáztunk, aki 5 éves. Vittük állatkertbe, amiből az lett, hogy konkrétan 5 db jószágot megnéztünk, a többire nem volt kíváncsi, bárhogy győzködtük, se hüllőház, se japán kert. Mivel ez a nap most róla szólt, beletörődtünk, de mivel én pécsi vagyok, ezért nem jutok el túl gyakran a budapesti állatkertbe, így azért csalódott is voltam.

Aztán. Egy gyereknél nincs olyan, hogy fáradt vagy, ha ő nem az, szintén tegnapi tapasztalat.

Pici gyereknél a budira nem lehet úgy elmenni, hogy az ne bámulja az embert árgus szemekkel, hiszen nem lehet egyedül hagyni, már pedig sokaknak nincs nagyszülői segítsége, az egyik fél pedig jó esetben dolgozik.

Hogy megvetnek azért, ha én félév után vissza megyek dolgozni, de azért is, ha én úgy döntök 3 évig szeretnék otthon maradni.

Egyszóval egy gyerek hiába szép és jó és gyönyörű, gond és baj mindig van volt lesz vele, persze sokszor önhibáján kívül azért. Ezt most ennyi idősen még nem szeretném, nem is érzem azt, hogy én érett vagyok ehhez. Egy 5-10 év múlva talán már el fogom tudni engedni ezeket a problémákat, túl jutni ezen, de most igenis azt gondolom, hogy nekem ez sok lenne.

én 27 vagyok, nő. A nővérem gyerekei elviselhetetlenek, borzasztóak, miattuk nem akarok. Nem lehet elviselni őket, és sajnos csak őket ismerem...

De ez csak az egyik oka, a másik, hogy ösztönből kell majd ennek jönnie, ha majd úgy érzem, most már kellene gyerek, eddig még nem jött. Az a baj Budapesttel, hogy remekül bele lehet süppedni a csodás világba, és nem akarod elengedni hamar...