Gyereket szeretnél, de a barátom nem, mit tegyek?

Mi lesz, ha megint terhes leszel, mert te ugyebár "nem nyugszol" és megint nem áll ki melletted, ha nem akarja a babát és lelép melélőled? Akkor megint abortuszra mész?

Ébresztő, a pasid nem akar tőled gyereket.

Vártam a csodára.Hogy aznap reggel a kórház előtt vár, vagy hív, hogy ne tedd minden rendben lesz.

Mi??? Jézusom te egy undorito hisztis kis p.csa vagy. Egy már élő magzat életét használod fel a kis csiki csuki figyelmet és támogatást akarok játékaidhoz. Miért ha odamegy és elkezd neked nyáladzani akkor megtartod de így hogy szegény szegény lelkecskéd nem lett megnyugtatva így eldobtad a saját gyereked életét???Felfogod hogy ő már élt? Egy kis élet volt te meg ezek alapján döntötted el hogy megy vagy marad?

Miért akarsz újra teherbe esni? Hogy megint rádjöjjön a hisztike és akkor megint eldobhass egy életet? Undorító vagy. Akiben valóban vannak anyai ösztönök az nem vetet el babát, főleg ha nem becsúszott hanem direktbe akarta mert nem védekezett. Más bármit megadna egy gyerekért te meg sorban dobálod el őket mint vmi koszos zsepit mert épp nyafi nyafi van.

Tökéletes kapcsolat nincs. ha akarsz babát már az előzőt sem kellett volna elvetetni, hanem megtartani és megküzdeni a gondokkal mint egy felnőtt. Ha meg nem a párod az igazi, akkor hagyd ott, vagy mit akarsz előbb még elvetetsz pár életet? Ásd el magad

Úr Isten, mennyi rosszindulatú pi-csa van itt. Attól, hogy a múltban hibát követett el, akkor soha többet ne élhesse át, hogy milyen édesanyának lenni?

A sztori meg tökre olyan, amin én is átestem. Az akkori párom (mert együtt éltünk) folyton húzta halasztotta, viszont ahhoz gyáva volt, hogy kimondja, hogy ő nem akar. Ha akkor erősebb vagyok, akkor már az elején elhajtottam volna, hogy ne vegye el tőlem az időt és lehetőséget normális párt találni. Nekem is volt egy abortuszom, de ha én biztosítani tudtam volna neki a minimumnál egy kicsit többet, akkor simán megtartottam volna, az apa meg sírhatott volna a küszöbön. Így még szenvedtem pár évet a kapcsolatban, míg sikerült kilépnem. Aztán megismerkedtem a férjemmel és van egy világszépe kisfiúnk, 33 évesen szültem. Ez idő alatt megteremtettem magamnak egy kis lakást, hogy ha úgy alakul, ne a szüleim nyakán kelljen gyereket nevelni. Utálok kitartott lenni.

A lényeg, hogy még túlságosan kötődsz ehhez az emberhez. Végleg töröld ki az életedből, különben nem fogsz tudni tiszta lappal indulni, és ha lesz is gyereked, egy múltban élő, tapasztalatlan, még mindig kislányosan naív, néhol idegbeteg anyát fog kapni.

Szakíts ezzel a f.sszal, éljél, ne keresd görcsössen a párod, úgyis egymásra találtok, és lehet még gyereked. Addigra talán sok szempontból megérsz egy gyermek felneveléséhez (ahogy én is). Sok sikert.

26-os nem vagy rosszindulatú p.csa csak tudom hogy rengeteg nő sokat szenved azért hogy végül édesanya lehessen. (És nem nem azért mert későn kap észbe). De gondolom te még nem láttál egy ilyen nőt sem, összetörve, sírni, és reménytelennek lenni...Ezzel szemben vannak ilyen idióták akik nem tudják mit akarnak. Babát akarok, megfogan, jajjj mégsem...aztán megint akarok, és most itt nyüszít...

Ha becsúszik egy baba és nem várják, nem tudnák felnevelni, az más, ilyet ne keverj már ide. De a kérdező az 1. babát is "akarta"..mármint úgy gondolta hogy akarja.