Probléma lehet, vagy jódolgomban aggódom?

Nem tudom, ennyire-e, de az én nagyobbik fiam is elég óvatos típus volt már totyogó korában is. Mintha csak akkor lett volna hajlandó csinálni valamit, ha azt már tudja fejben, a próbálkozós részt meg kihagyná (beszélni is csak 2,5 évesen kezdett, de akkor mondatokban). 8 hónaposan felállt, de csak 16 hónaposan indult el egyedül. Addig csak bútorokba kapaszkodva járt, kézen fogva nem, rá egy hét múlva meg futott. Küszöbnél mindig megállt, kisebb lépcsőnél, homokozó szélénél mindig kérte a kezem. Szinte sosem esett el. Mindig figyelte, hogy figyeljük-e és nagyon rákészült a "mutatványaira" (pl. belerúgni a labdába naaagyon messziről). Viszont azért elvétve voltak olyan dolgai, amikor meg meglepődtem pl. átment a függőhídon négykézláb, de utána nem mert lecsúszni a kis csúszdán - szóval az óvatossága nem mindig volt következetes, néha felülírta a kíváncsiság, de az esetek 80-90 százalékában inkább a megfontoltság és színpadiasság volt rá jellemző. Most sem túl fürge, a labdajátékok, futkározás, magasra mászás nem erőssége, viszont viszonylag korán (3,5 évesen) megtanult kerékpározni és úszni, mert ha valamit akar, nagyon makacs és kitartó. (Van egy nagyon laza kisöccse, akit viszont az akrobata-képzőbe szánok :))

Én örülnék neki, hogy ilyen intelligens, és tanul a balesetekből. Bár az én fiam lenne ilyen...