Tűrnöm kellett volna tovább? talán nem voltam elég kitartó?

Én úgy gondolom hogy inkább nőjön fel a gyermek egy "csonka" családban, mint az a példa legyen előtte hogy a szülők egymáshoz sem szólnak, nem beszélnek meg dolgokat. Én is ha ilyen helyzetben lennék akkor én sem cselekedtek volna másként.

Nem is beszélve a közös programokról, egy gyereknek szüksége van a programokra, ne csak a 4 fal közzé legyen már zárva szerencsétlen gyerek, mert az apja nem hajlandó a családdal együtt lenni.

De ez csak az én saját véleményem.

33 hkm

Én azt gondolom, hogyha sok kommunikáció mellett sem akart változni, akkor ez a legjobb, amit tehettél.

A gyereknek az érzelmi biztonság, az, hogy nyugodt körülmények között nőjön fel, az sokkal fontosabb, minthogy ketten nevelik, vagy egyedül. És ha egy anyuka apuka együtt nem tud olyan biztos érzelmi hátteret biztosítani a gyereknek, akkor jobb, ha inkább az egyikkel él életvitelszerűen, de nyugodt háttérrel.

Mert hidd el, hogy ha te nyugodt vagy, ha nálad minden rendben, az ezerszer többet ér, minthogy lettetek volna ketten szülők, de a gyerek soha nem látta volna az apját, nem foglalkozott volna vele az apja, ti sem lettetek volna jóban egymással, állandóan feszültségben lettetek volna. Mert ettől a gyerek sem lett volna boldog!