Nagyon ki vagyok már. Mit tegyek? Lennt bőv.

Szia leányzó.

Ahogy kezdtem olvasgatni mintha a sajátomat olvastam volna. Én 2008.09.15.-én tettem fel hasonló kérdést. A párom nem akarta, én igen, a család mellettem, ki voltam irva abortuszra, és döntenem kellett. Sok sirás, sziv fájdalom mellett és sok veszekedés mellett, nagyon nagyon nehezen, én, az akkor 2 hónapos magzatomat választottam, kockáztatva a párom életét. Mindent feladtam, mondván, lesz ami lesz, de a pici megmarad. A párom elhagyott, a terhességem megmaradt, és egyedül csináltam végig, a családommal, és barátnőkkel...

De a terhesség végén az apuka is meg barátkozott a gondoloattal, és a vége az lett hogy, kibékültünk, össze költöztünk, egy család voltunk. De mára már nem vagyunk együtt. Ez hosszú történet, csak azt akarom neked leirni, hogy ne másra hallgass, mert soha nem fogod megbocsájtani magadnak az abortuszt. És mikor a kezedbe tartod a babádat, mindennél jobb...

És hidd el, össze teszem a két kezem,hogy volt annyi erőm hogy megtartsam. kivánok neked is sok erőt, kitartást, és jól gondold meg. puszi

Az apuka előtt irtam neked. (utolsó előtti)

Attól függ milyet, és mennyit vettél be. És menny el dokihoz, és beszélj vele, hogy ő mit mond. Hány éves amugy?

Ha a család támogat, és segitséged is akad, kérlek ne menj műtétre. Hidd el tudom mit beszélek, ugyan ezen mentem át, és hajszálon múlt hogy megöljem a babát. Én tablettát is szedtem, de a genetikai vizsgálat kimutatta hogy semmi gond nincs. Neked is lesz megoldás. A párodnak meg ez még fura, h apa lesz. gondold meg jól. egyedül nagyon nehéz babát nevelni,segitség nélkül. irj mi hamarabb. mert nem olyan sok időd van már...puszi