Ti mit tennétek? Én engedjek vagy inkább vállaljam fel a konfliktust?

Mivel nem szeretnél vele békülni a gyerekkori és azóta is tartó érzelmi bántalmazás, és a gyerekkori testi bántalmazás miatt, ezért ne is békülj! Nem attól anyád valaki, hogy megszült, hanem hogyha szeretetben nevel fel, veled pedig nem ez történt. Te magad is írod, hogy nem közeli hozzátartozód!

Nem látom, hol van a konfliktus a férjeddel, hiszen mindketten azt akarjátok, hogy ne jöjjön a gyerekhez meg hozzátok. Te csak most elgondolkodtál rajta, hogy bele tud-e zsarolni abba anyád, hogy jöhessen. Ne hagyd! Ha valaki zaklat a saját házad előtt, abban tudnak neked rendvédelmi szervek segíteni meg a férjed is. Ha valaki hívogat, abban tud a telefontársaság segíteni. Ha valaki emailt írogat, abban meg a spamszűrés. És a többi, nem tudom, hogyan zaklat(na).

A tesód meg szerinted azt szeretné, hogy anyátok, aki gondolom, őt is súlyosan bántalmazta, a gyerekednél is kapjon erre esélyt??? Vajon ha sír a baba, te meg kimész vécére, félned kell-e majd attól, hogy mire bemész, megrángatja vagy megüti? Ha a tesód ezt szeretné, akkor majd a saját gyerekeinél engedje őt, de a tiédbe ne szóljon bele. De kétlem, hogy ezt szeretné, te is azt írod, lehet megsértődne.

Legjobb az egyenes út. Beszélj anyáddal, hogy megbocsájtottál, de felejteni nem fogsz, úgyhogy nem akarod, hogy most akarjon mindennapos része lenni az életednek.

Amit nálad elrontott, azt ne az unokánál akarja jóvátenni, te pedig jobban félted annál a kicsit, hogy rá merd bízni. Ezt vagy megérti, vagy nem, teljesen lényegtelen, neked jogodban áll eldönteni, hogy mennyire engeded, hogy az életetek része legyen.

Te azt tartod optimálisnak, ha havonta egyszer látja az unokát, jön, ott lesz nálatok egy ideig, aztán megy haza. Teljesen eltiltani nem fogod, de ennél szorosabb kapcsolatot te nem akarsz vele ápolni.

Ha ezt elfogadja így, akkor jó, ha nem, akkor egyáltalán nem muszáj nektek találkozni, te eddig is megvoltál nélküle. Pont.

Ha erre úgy reagál megint, hogy te mit képzelsz magadról, ő az anyád, stb, akkor meg mutass neki ajtót.

Egyébként azt képzeled magadról, hogy jogod van békében, nyugodtan élni, és ő nem az anyád, csak megszült, és nincs unokája, hanem neked van gyereked.

Hidd el, nem fogsz veszíteni semmit, ha kizárod az életedből, nem lesz soha felhőtlen a viszony. Főleg ha nekiáll majd okoskodni, hogy mit hogy kell csinálni, és ő jobban tudja, mert felnevelt két gyereket.

Először is: ha évtizedeken át őrizgeted a sérelmeidet, azzal magadnak (is) ártasz. Szerintem meg kellett volna igazán bocsátanod neki, amikor megkeresett. Legfeljebb óvatosabban viselkedni vele. Most épp te csinálod a konfliktust, mert természetes igénye a nagymamának, hogy meglátogassa unokáját már a kórházban.

Azt írod, nem szeretnéd, ha a babáddal szoros kapcsolatot alakítana ki. Itt tedd félre a saját érzelmeidet és azt nézd, mi jó a babádnak. Ha ő jól elvan anyukáddal, akkor engedd, hogy szoros kapcsolatuk legyen.

Mellesleg: az élet a legnagyobb rendező. Még az is lehet, hogy ez az ártatlan csöppség fog titeket összebékíteni.

"Ha engedek neki párommal veszek össze"

Mit pofázik bele a párod? A te jogod eldönteni, mit bocsátasz meg anyádnak és mit nem.

Ne haragudj, de azt mondom, párod semmivel sem különb anyádnál.

Persze, de akkor nem vesznék össze párommal, aki békülni akar, legföljebb óvatosságra inteném, nehogy újból csalódjon.

És ha ő megbocsát az anyjának, akkor ezt tudomásul venném.

Pont azért, mert te sokat sérülhettél gyerekkorodban, több tapintatra lenne szükséged párod részéről.

Személyes vélemény: nagyon utálom a "helyette haragvó" embereket. Szóval, ha engem ért sérelem, pláne a saját családomtól, akkor az én jogom eldönteni, megbocsátok-e vagy sem, ill. haragszom-e vagy sem. A másik ember helyettem ne akarjon haragudni arra, aki engem bántott. Legföljebb ne ápoljon vele bizalmas kapcsolatot.

engem is vert anyám... nekünk helyrejött a kapcsolatunk az első gyerekem születése után 2 évvel. azóta nagyi lett. el se tudtam képzelni. én két nagy pofont kaptam ha az ügyegasztalt megfogtam, mondván mancsos lett. a fiam teszi ezt, akkor anyám lefotózza, hogy milyen cuki a mancsa. hát ez van :) döbbenetes látni, hogy miket megenged neki! tényleg nem egyszer kaptam gyomorgörcsöt mert olyat tett amiért én nagyon kikaptam. ő meg édibébi :D változnak az emberek, ha kész vagy ezt befogadni akkor hajrá! ha nem, akkor pedig ne tedd.

de bárhogy döntesz azt magadért tedd és ne a párod miatt, ebbe tényleg nem szólhat bele, egy anya lánya kapcsoltban nincs helye a férjed véleményének akkor sem ha valahol igaza van!