Miért akkora baj, ha valaki a saját nevét adja a gyerekének? Miért kell mindenáron valami nagyon különleges, egyedi nevet adni?

Nem baj, csak gáz. De szerintem ezt csak az érti, akit ugyanúgy hívnak, mint valamelyik szülőt.

Férjem az apja nevét kapta (ugyanúgy hívták a nagyapját, dédapját, stb.) ő az elsőszülött, ezért őt érte a "megtiszteltetés". Utálja, és érdekes is a neve, mert többször visszakérdeznek, és mosolyognak rajta (nem akarom leírni a nevét, de kb. úgy kell elképzelni, mint anno a Szomszédok filmben a Gábor Gábor).

Én is anyukám nevét kaptam, 34 éves vagyok, de még mindig én vagyok a KisJutka, anyukám meg a NagyJutka. Utálom.

Unokatesóm is az anyukája nevét kapta, náluk is ugyanaz volt a helyzet, KisEra, NagyEra, bár már meghalt az anyukája, de még mindig ő a KisEra, pedig már ő is 25 éves.

Van középút a saját név adása és a cifra nevek között, amire nem kérdeznek vissza 100szor. A fiúnk így lett Szabolcs, a lányunk pedig Dóra.

kedves 11-es!

Részben igaz amit mondasz hogy azt nem lehet előre tudni hogy az adott név a gyereknek fog-e tetszeni viszont vannak olyan nevek amikről "visít" hogy nem nagyon van olyan akinek tetszene és ráadásul még pluszban jön rá hogy anyukát is úgy hívják...hát ennél rosszabb már nem is lehetne...:(

Én azért kaptam anyum nevét, mert annyira rá voltak készülve a fiúra, hogy nem is volt lánynév a tarsolyukban :) ilyen is van.

Az én korosztályomban már viszonylag ritka név, nem is nagyon találkoztam ilyen nevű "gyerekkel", amikor még én is az voltam. És 30 év alatt egyetlen egyszer szóltak be miatta. azt gondolom, ez jó arány.

Sosem gondolkodtam rajta, hogy nekünk ugyanaz a nevünk. Nagymamámnak is.

Én nem akartam továbbvinni a nevet. És ezzel páromék családi "hagyományát" is megtörtem. Különösképpen senkit nem érdekelt.

Szerintem tök lényegtelen. Ha a saját név tetszik, az legyen a neve. Ha van, ami jobban tetszik, akkor meg az.