Mas is kialvatlan kisgyerek mellett?

Nagyon sok mindent elrontottál.

Sportolhattál volna a sok evés helyett...

Elfogadom az áldást, rám fér. :)

Ez az iszonyat fáradtság nekem az első 3 hónapra volt jellemző. Hasfájós volt, 1 órán át szopizott 3 óránként, közben fejtem. Gyakran nem tudtam visszaaludni 2 szoptatás között. Ekkor 2-3 órát aludtam részletekben éjszakánként. Pokoli volt, napközben ájuldoztam a fáradtságból, épphogy el tudtam látni a fiamat, de visszagondolva nem vagyok elégedett a teljesítményemmel.

Szóval, most 1,5 éves a fiam, most szokott rá, hogy húz magával midenhová, szóval nincs üldögélés...Éjszaka 2-3x megriad, de általában szépen vissza is alszik. Ha időben lefekszem, 7-8 órát alszom, ami kielégítő.

Amit írtál, arról azt gondolom, hogy neked elsősorban lelki eredetű problémád van, ez okozza ezt a fáradtságot, labilitást. Nem kaptál valamilyen pszichológiai/pszichiátriai kezelést az idegösszeomlásod után? Ezen nem gondolkoztál?

A szélsőséges fáradtság is ezt támasztja alá. (Esetleg valamilyen szervi eredetű bajod is lehet.)

Én is sírós voltam a császárom után, igencsak labilis, a kapcsolatunk tropára ment pá hónappal később, szóval nehéz volt. De ki tudtam jönni belőle.

Igen, van gyerekem, 3 is. 40 éves vagyok. Azért, mert a sportot javasoltam, rögtön 15 vagyok?

:)

Nem császárral szültem, de rengeteg komplikációm adódott, a fél kórház felmászkált a méhembe, repedtem mindenfelé. Szülés után még gyors helyreállító műtét (plusz a méhlepényt altatásban kaparták ki belőlem).

Az orvosok bejártak megnézni, mert tíz évente egyszer sikerül ennyi, egyenként kis esélyű komplikációt benyalni, szakmai látványosság voltam.

Mivel 3-4 hétig gyakorlatilag mozgássérült voltam, az egész család segített. Mosdóba úgy kellett kitámogatni, fürdetésnél berakni a kádba, kisegíteni, tehát saját magamat se tudtam rendesen ellátni.

Tápszeres volt, így amikor már mozgásképes lettem, feleztük az éjszakázást a férjemmel. Egyik éjjel ő kelt, másik éjjel én, így kezelhető mértékű volt a kialvatlanság mindkettőnknek.

Anyósom átjött 1-2 naponta (szüleim messze laknak, ők ha jöttek, akkor huzamosabb időre), akkor pár órát tutujgatta, pelenkázta, etette, én meg aludtam. Szerencsére 2 hónapos korától átaludta az éjszakát 11-12 órákat, akkor mi is kényelmesen kipihentük magunkat, segítség nélkül is.

Fogzásnál mi is ugráltunk éjjel, ez mindig 2-3 hetes periódus volt, aztán aludt.

Most tavasszal volt két éves, pár hete átkattant, hogy 5-kor kel. Igenám, de mindketten dolgozunk, én 9-10 órát is naponta. Közben fut, pörög, én meg literszám iszom a kávét, hogy ne nézzek be valamit a munkahelyemen a koránkelés miatt. Az már nálam valami genetikailag rossz kábelezés, hogy 11 előtt nem tudok elaludni, akármilyen fáradt vagyok. De az éjfél se ritka. 7-8 óra az alvásigényem, viszont az 5 kevés.

Szellemi munkát végzek, ahol sokszor többfelé kell figyelni, rengeteg dolgot precízen fejben tartani 8felírni nincs idő). Most emiatt én is eléggé kimerült vagyok, de hétvégenként felváltva alszunk délután a férjemmel. Ez segít, bár csütörtökre már olyan fáradtak vagyunk, hogy 8-9 körül is bealszunk. Tegnap a fürdetést egyszerűen kihagytuk, mert túl fáradtak voltunk hozzá. Tiszta ruha, aztán ment aludni és mi is felborultunk.

Férjemnek annyival "könnyebb", hogy ő azonnal elalszik, amint párnát ér a feje. Nekem 30-90 perc, amíg el tudok aludni, akármikor fekszem le. De ez egész kisgyerekkoromtól így van, ezért is gondolom, hogy a genetikám szúrt ki velem alvás szempontjából.

Én most oda jutottam, hogy besokalltam a jelenlegi munkámtól (más problémák is vannak a munkahellyel), így visszamegyek GYES-re és átképzem magam egy teljesen más pályára, amit távmunkában is lehet csinálni, illetve inkább határidős, nem ad hoc túlórás, mint a jelenlegi.