Tényleg olyan nagy kérés lenne, hogy a férjem csináljon valamit a neveletlen gyerekével?

"Én lépjek le a saját házamból, mert az úrfi nem tud viselkedni? "

1. Felteszem, nemcsak a te házad.

2. Neked van problémád a láthatáskor kialakult otthoni helyzettel, nem a párodnak vagy a gyereknek.

3. Semmit nem fogtál fel az ADHD lényegéből.

4. A férjednek fontos a gyereke, ez akkor is így volt, amikor összejöttetek, és ezután is így marad. Komolyan kezdem sajnálni a nyomorultat, hogy emellé "bevásárolt" még egy hisztis, rosszindulatú nőszemélyt is.

Őszintén kíváncsi lennék rá, hogyan neveled majd a sajátodat. Csak ráordítasz, vagy le is pofozod, ha "visszabeszél"? Estleg kukoricára térdelteted? Márpedig lesz ilyen szitu, még akkor is, ha "normális", azaz nincs ADHD-ja.

Kedves 14-es, itt alapvetően arról van szó, hogy a kérdezőnek nem kellett volna gyerekes emberrel kezdeni, mert alkalmatlan rá.

Nálunk hasonló a helyzet, csak annyi a különbség, hogy a férjem előző házasságából született lánya makkegészséges, csak minden megvan engedve neki, és mindent szó nélkül megkap. Ha mégsem akkor addig hisztizik,(és volt rá példa, hogy teljes erejéből verte a fejét a földbe) míg végül a szülők nem bírják és megkapja legyen bármilyen drága az amire vágyik. 12 éves lányról beszélünk.

Nos, eleinte én is próbálkoztam azzal, hogy a helyes útra tereljem, hogy a hiszti nem megoldás, de ezzel csak azt értem el, hogy csak azért is hisztizik, és szinte örömöt talál abban ha másokat idegelhet.

Nem vagyok a verés híve de egyszer nálam elszakadt a cérna amikor többszöri kérésemre, hogy az ételt nem köpjük ki a földre, viselkedünk ebéd közben, és a válasz az volt, hogy leköpött majd jót röhögött mert lefagytam első meglepetésemben. Na akkor elkaptam (nem ütöttem meg, csak elkaptam a pólóját és a képébe másztam) közöltem vele, hogy ez volt az utolsó amit eltűrtem. Az apjával is közöltem, hogy innentől kezdve én nem vagyok hajlandó gondoskodni róla. Nem főzök rá. nem mosok rá, nem csinálok programokat, nem viszem sehová. Ő az apja, és ha jön 2 hetente meg nyaranta akkor az apja gondoskodjon róla a nap 24 órájában.

Be is tartottam. Amikor jött akkor a közös lányukkal mindig elmegyünk valami anya-lánya programra legyen az mozi vagy strand. Azokon a napokon nem főzök semmit, hanem elmegyünk a lányommal étterembe ebédelni, vacsorázni.

Minden az apja nyakába szakadt. Ma már az apja is panaszkodik, hogy nem bír vele, ma már próbálja nevelni, és én nagyon remélem, hogy még nem késett el.

Szóval én teljesen kizártam magam, hogy részt vegyek a lánya életében. Nyilván akik nem élnek ebben azok el se tudják képzelni milyen sok bosszússággal, keserűséggel és sok-sok átsírt éjszakákkal jár ez. Ezért én megértelek kérdező, mert pontosan tudom min mész keresztül.

4,8

Akkor legalább az apjának kéne összekapni magát. Bár azért furcsa hogy abszolút nem tehetsz vele semmit. Egy ilyen gyermeknek pláne muszály szabályikat hozni ha nem aszerint vielkedik akkor megvonni ami plusz jó (csoki, cukor, esti mese, hasonlók).

Így tényleg csak jobban el fog kanászodni és egy idő után nemhogy tégrd de mást se fog tisztelni.

Nekem volt 1 évig szerencsém egy ugyanilyen ADHD-s gyermekkel nap mint nap együtt lenni meg még másik 24gyel. És bizton állítom hogy kell hogy meg kell szabni a határokat. Ígyis úgyis feszegetni fogja de szükség van rá.

Ha nagyon nem jön össze, legalább tudni fogod mit ne tegyél a sajátoddal.