Kérésem ellenére anyósom málnát adott a 13 hónapos fiamnak. Túlreagálnám?

szerintem nem akkora gond. nem lett tőle baja. egyik gyerekem tejre, a másik gluténra allergiás. ilyen alapon a harmadiknak akkor min 3 évig se tejtermék, se glutén.

egyébként nálunk az van, hogy pont emiatt nem vigyáz más a gyerekre. szerintem mindenki úgy vigyáz a gyerekre, ahogy jónak látja.( nyilván a józan ész keretein belül. a nagyszülők nem akarnak neki rosszat.) ha ez nem tetszik, akkor nem viszem oda

Ugyanezt csinálták az én gyerekem nagyszülei is. Anyám és anyósom dettó. Hiába kértünk bármit, nem számított. Csoki, rágó(!), magos gyümölcs... Persze utána amikor szóvá tettem,hogy de miért, akkor az orrom alá lett dörgölve, hogy látod, semmi baja! Persze másnap éjjel már nem ők virrasztottak a szorulásos gyerek mellett, vagy ülték végig a napot az orvosnál, mert kiütése lett.

A megoldás az lett, hogy nem vigyázhattak rá, csak felügyelet mellett találkozhattak. Egy percre nem lehetett rájuk hagyni, néha erővel kellett elvenni a szemem láttára etetés előtt tukmált édességet.

Én ilyen esetben a 0 toleranciával értek egyet.

Ez sajnos nagyon próbára teszi a párkapcsolatot, mert itt következetesen és egy állásponton kell fellépnie a férjnek és feleségnek is ezzel szemben, bármelyikük szüleiről is van szó.

A kedvencem az volt, amikor már a vége felé anyósommal egy vitán megjegyeztem:

-Bízza rám, hogy milyen módszerrel nevelem a gyerekem, mert én láttam az ő módszerének az eredményét, és hagy kívánni valót maga után...

Még valami. :-)

A saját anyámmal játszottam le ezt a harcot. Amikor nála hagytam a gyereket, következetesen másként csinált mindent, mint ahogy kértem. Próbáltam szép szóval, majd megkérdeztem, hogy miért nem tarja tiszteletben a kérésem? Erre annyit mondott, hogy én sem fogadtam szót korábban. Itt fejeztük be vele ezt a gyerekvigyázós dolgot. Onnantól az volt a téma, hogy DEAMÁSIKNAGYMAMA MIÉRT? Illetve ami nehezítette a dolgot, hogy a szüleim elváltak, és apám új felesége viszont szívesen vigyázott a gyerekre és rá is lehetett bízni. Nnna ez csak olaj volt a tűzre.

Itt állapítottam meg, hogy az ideális távolság legalább 80 km. Az már sok az "átugráshoz" de látogatás esetén kevés az indokolt ott alváshoz.

Szerintem nem. Én 10 hónapos korára jutottam el odáig, hogy határozottan megmondjam, ennek a gyereknek én vagyok a szülője, én döntöm el, mikor, mit eszik. Ha úgy döntök, hogy 18 éves koráig anyatejet kap, akkor maximum a férjem kérdőjelezheti meg az elmeállapotom, de ő is csak négyszemközt. Mindenki felnevelte a sajátját, ahogy akarta. Én is ezt szeretném. Hát, nem nőtt a rajongótáborom, de a gyerek érdeke fontosabb ennél!

Pedig én sok tanácsot meghallgattam, kérdeztem is, de erre nagyon háklisak voltunk a férjemmel, mivel már erősen lehetett gyanítani az allergiát, nagyon csúnya, repedezett volt a gyerek bőre, kórházban is voltunk vele.

Egyébként fura dolog "ez a semmi baja nem lesz tőle" hozzáállás. A fiunk nagyon súlyosan atópiás, tej-, tojásallergiás. Tele van sebekkel, közel 7 éve talán 10 éjszakát aludtunk át. És biztosan nincs köze hozzá, de 3 hónapos volt a gyerek, mikor babalátogatás alkalmával tejes-tojásos főzött tortakrémet nyalatott anyósom és az unokahúga a gyerekkel, mondván: látszott rajta, hogy kívánja(!!!). Azóta sem tudok sajnos tudat alatt megbocsátani anyósomnak, mert mindig ott motoszkál a kisördög, hogy lehet emiatt lett allergiás. Mikor tehetetlenül ülök mellette a kórházban, mert segíteni senki nem tud a viszketésen, eleven húsig vakarja magát és még tovább, mert képtelen abbahagyni, hiába sír már a fájdalomtól, akkor mindig eszembe jut, hogy mi van, ha attól? És nem tudok a gondolat ellen tenni!