Jogos az idegességem vagy alaptalan?

ja hogy a PÉNZ

akkor tűrjed szépen.

aztán ha majd megindul a szülés, nehogy zargasd vele, hívj taxit és szüld meg egyedül!

tudod nem sajnállak, csak a gyereked, mert nem családja lesz, csak egy apja akit max idegesít majd ha sír, meg egy anyja, aki apucival azért van, mert nincs elég pénze

Akármekkora hatalma van, azért egy anyától nem olyan egyszerű elvenni a gyerekét, ha nem drogos, nem alkoholista, ill. nem jelent közvetlen veszélyt a gyerekére. És ha - tegyük fel - elpereli a gyereket, mihez kezd vele? Föladja a munkáját és elmegy gyesre havi 30ezerért, vagy fölvesz egy bébiszittert, miközben a gyerek anyja él és virul? Nincs az a bíróság, amelyik neki ítélné...

Ez ne tartson vissza attól, hogy kijelöld a határaidat.

Egyébként pedig egy gyereknek sokkal rosszabb egy bántalmazó apa mellett felnőni (a pszichés bántalmazás is az), mint szerényebb anyagi körülmények között.

Ne haragudj, hogy ezt írom, de nem lehet, hogy te veszed túlzásba a nyavalygást? Már nekem is fárasztó volt elolvasni,nemhogy a férjednek ezt átélni. Nem akarom őt védeni egy cseppet sem, megéri ő is a pénzét, hogy ennyire letojta, hogy te rosszul vagy, de lehet, hogy már unja, és nem veszi komolyan.

Meg mondom őszintén nekem is eléggé műbalhénak tűnik. Azt írod egész nap csak fetrengtél annyira fájt a hasad, de a sűrgősségire mégsem sikerült bemenned....ha tényleg ennyire rosszul lettél volna, megtaláltad volna a módját, hogy bemenj. Ott van anyósod, anyukád (írtad, hogy számíthatsz a segítségükre), esetleg barát, vagy hívsz taxit, akármi. De nem. Inkább nyavalyogtál újra este neki, hogy miért nem vigasztal meg...

Utólag persze írtad, hogy felhívtad a dokit. De nekem ez is sántít. Tudom, hogy gáz a magyar egészségügy, de ilyen esetben akkor sem hinném, hogy azt mondják, hogy nem baj, feküdj csak otthon...

Szóval én azt gondolom, hogy az, hogy most ő ilyen, az rajtad is múlt/múlik. Dúlnak benned a hormonok, aztán te is kifordultál magadból, amihez ő nem akar asszisztálni.

Lehet nincs igazam, de mivel én tapasztaltam korábban ilyet, ezért így gondolom. Nálunk a 2. terhességemnél volt hasonló eset. Nem kiabált velem a férjem, meg ilyesmi, de megváltozott, és a kapcsolatunk is elégé megromlott. Elég sírós is voltam, hamar megbántódtam, duzzogtam mindenen, aztán a férjemből meg nem hogy együttérzést váltott volna ez ki, hanem pont inkább ellenérzést. Ami miatt én mégjobban mérges voltam rá, ő meg még jobban letojta...szóval voltak problémák. Ő sem viselkedett megfelelően, de én hoztam ki belőle. Aztán szülés után pár hónappal mikor bennem is helyre állt a "régi rend", és visszagondoltam a terhes énemre, be kellett látnom, hogy sokszor kibírhatatlan voltam. Szülés után a kapcsolatunk is helyre jött, ő is olyan már mint régen.

Igen, egy gyereknek anya és apa kell, DE NEM MINDENÁRON!!!

Ha így folytatod, lesz a SZORONGÓ gyerekednek egy agresszív apja és egy ideggyenge anyja!

Az én anyám ugyanilyen gyáva volt, mint te most. Ittam is a levét egy agresszív, kötekedő, bántalmazó nevelőapa mellett.

Én egy életre megtanultam, hogy a nyugalom mindennél többet ér! A jólétnél is!

Érdekes, ha valaki meg akarja szakítani a nem kívánt terhességét, egyből a lelkére beszélnek, hogy idővel minden rendben lesz, megoldódnak a gondok, nehézségek. De aki egy sz@r kapcsolatban van, a már meglévő gyereke érdekében miért nem tud vajon ugyanilyen pozitívan előretekinteni?

Kifogás, hogy anyádhoz nem mehetsz.. építsd fel az életedet akár a nulláról, mert ebbe bele fogsz rokkanni és a gyereked is.

Vagy szívsz életed végéig, tűrsz és sírdogálsz, aztán legyen lelkiismereted a gyereked szemébe nézni!