Miért gondolkodnak így a nők, vagy leginkább a barátnőmmel van gond? Bár kétlem
Bár én úgy vettem észre, nem csak vele.
Szóba került ez a dolog, és zavar, hogy úgy gondolja, hozzá jobban tartozna az a gyerek. Nem így fogalmazott, de magának a tartalomnak ez volt a lényege. Mivel 9 hónapig az ő pocakjában fejlődik, nem véletlen a nők vannak gyesen jobb esetben általában végig. Érti, hogy egy férfi nélkül nem jöhet létre a megtermékenyülés, de az anyai szerep akkor is fontosabb, meghatározóbb a gyerek életében. Persze ő is mindenképpen egész családban szeretné, hogy felnőjön a gyerek, megbízható, komoly, nagyon jóindulatú kedves teremtés.
De ez a mentalitás... Ha aktuálisabb lesz a dolog, még azért várat magára, mindenképp ezt átbeszélem vele. Ugyan akkor ez rettentően zavar, és nem tudom ki hogy van ezzel... Nem vitatom a női szerepet, de én egyenjogúságot szeretnék. Hazudjon ha kell, de ne éreztesse velem, hogy szerinte jobban hozzá tartozik és a gyerek számára ő kell hogy a fontosabb legyen.
Ez így fura megfogalmazva, de valahol szerintem a legtöbb nő így érzi, csak másképp kommunikálja, vagy éppen sehogy. Maradjunk akkor az inkább sehogy ne kommunikálja és ne is éreztesse...
Olyan mintha ez az ő gyereke lenne, meg félig az enyém... Én maradjunk annyiban, egy érzelmeit nem titkoló normális pasas vagyok, és eddig úgy éreztem, ha egyszer eljönne a pillanat, szerintem én hullajtanék néhány könnycseppet is.
De ezek után, hogy ez az ő gyereke, és másodlagos sorban az enyém is, mert tökre így jön ez át nekem, már nem hat meg annyira, igazából már nem is akarok annyira gyereket...
válasza:Hát ilyet én soha nem mondanék a férjemnek, hogy hozzám jobban tartoznak a gyerekeink mint hozzá, mégha így is érezném, de nem érzem. Szerintem ez így kijelenteni nagyon bántó és meggondolatlan volt a párod részéről, ha okos lett volna megtartotta volna magának és nincs probléma.
De mivel kimondta, végiggondolhatod, hogy mit szeretnél a jövőben, ez akár előny is lehet.
A kérdésre visszatérve. Két kislány anyukája vagyok (3 éves, 5 hónapos). Én vagyok velük itthon, én tápláltam őket, a kicsit még most is kizárólag szoptatom, mondjuk úgy 80%-ban én elégítem ki az igényeiket, az anyjuk vagyok, ahogy egy válaszoló írta a génjeinkben van ez, biológiailag én vagyok rá alkalmas. DE! Ettől még nem érzem azt, hogy jobban tartoznának hozzám mint a férjemhez, olyat meg pláne nem, hogy legszivesebben kivenném a gyereket a férjem kezéből, mint ahogy egy másik válaszoló írta. Én imádom nézni ahogy a picinket fogja a férjem. Semmilyen ellenérzésem nem volt ha fogta őket akár pár napos korukban is.
Egyébként ahogy nőnek lazul ez a kötelék, más egy csecsemő és más egy 3 éves. A nagyobbik lányom teljesen rá van gyógyulva az apjára, ő a kér lábon járó szórakoztatóközpont.
válasza: válasza: válasza:Én vagyok az élő példa hogy nincs a génjeinkbe kódolva. Nő vagyok és ha lesz gyerekem egyáltalán akkor ugyanannyira lesz az enyém mint az apjáé. Szerintem munkamegosztásnak is egyenlőnek kell lennie a gyerek körül és akarni is egyformán kell.
A legtöbb kapcsolatban már itt elbukik a dolog, anyuka akarja és apuka belemegy. Aztán anyuka ellátja apuka meg úgy 4 éves kora körül kezd vele szóba állni, addig úgy napi 5 percet gügyög neki ha van kedve és ennyi.
Én megértem hogy rosszul esik neked és hidd el nem minden nő ilyen, nincs genetikailag kódolva, csak azok gondolják akikre pont illik ez a dolog.
válasza:Na igen aztàn a sok emancipunci majd itt rinyàl,hogy a férje elhagyta vagy alig van otthon hogy ne kelljen azonnal a gyerekkel foglalkoznia.
Mert az ilyenek azonnal az épp hazaérkező apuka kezébe nyomjàk a gyereket,mondvàn eddig ő volt vele... Bravo
válasza:Én nőként nagyon örülök, ha férfiak úgy gondolkoznak, ahogy te, kérdező. Általában a gyerek kisajátítására azok a nők képesek, akik másban nem nagyon sikeresek az életben, és legalább ebben pótolhatatlannak érzik magukat. Ha a nemi szerepek fontosak a barátnődnek, akkor ehhez megfelelően gondolkodó férfit kell találnia. Ha viszont te modernebb gondolkodású vagy, akkor neked is vállalnod kell a rád eső részt (gyed/gyes fele, beteg gyerekkel otthon maradás, stb.)
Bevallom őszintén, nekem is érdekesebb egy totyogó, minden iránt érdeklődő gyerek, mint egy síró, pelenkáznivaló csecsemő, nem is lenne fair csak ezt a részét lepasszolnotok nekünk :)
válasza:"Mert az ilyenek azonnal az épp hazaérkező apuka kezébe nyomjàk a gyereket,mondvàn eddig ő volt vele... Bravo"
Nem, cica, nyilván amíg én vagyok vele, addig nem nyomnám rögtön az apja kezébe, cserébe amikor az apa van vele otthon, ő is hagyja, hogy kipihenjem magam meló után, mielőtt a kezembe nyomja :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!