Miért gondolkodnak így a nők, vagy leginkább a barátnőmmel van gond? Bár kétlem
Bár én úgy vettem észre, nem csak vele.
Szóba került ez a dolog, és zavar, hogy úgy gondolja, hozzá jobban tartozna az a gyerek. Nem így fogalmazott, de magának a tartalomnak ez volt a lényege. Mivel 9 hónapig az ő pocakjában fejlődik, nem véletlen a nők vannak gyesen jobb esetben általában végig. Érti, hogy egy férfi nélkül nem jöhet létre a megtermékenyülés, de az anyai szerep akkor is fontosabb, meghatározóbb a gyerek életében. Persze ő is mindenképpen egész családban szeretné, hogy felnőjön a gyerek, megbízható, komoly, nagyon jóindulatú kedves teremtés.
De ez a mentalitás... Ha aktuálisabb lesz a dolog, még azért várat magára, mindenképp ezt átbeszélem vele. Ugyan akkor ez rettentően zavar, és nem tudom ki hogy van ezzel... Nem vitatom a női szerepet, de én egyenjogúságot szeretnék. Hazudjon ha kell, de ne éreztesse velem, hogy szerinte jobban hozzá tartozik és a gyerek számára ő kell hogy a fontosabb legyen.
Ez így fura megfogalmazva, de valahol szerintem a legtöbb nő így érzi, csak másképp kommunikálja, vagy éppen sehogy. Maradjunk akkor az inkább sehogy ne kommunikálja és ne is éreztesse...
Olyan mintha ez az ő gyereke lenne, meg félig az enyém... Én maradjunk annyiban, egy érzelmeit nem titkoló normális pasas vagyok, és eddig úgy éreztem, ha egyszer eljönne a pillanat, szerintem én hullajtanék néhány könnycseppet is.
De ezek után, hogy ez az ő gyereke, és másodlagos sorban az enyém is, mert tökre így jön ez át nekem, már nem hat meg annyira, igazából már nem is akarok annyira gyereket...
válasza:harcolhatsz ez ellen, de az a baj, hogy ez a génjeinkben van, így lett teremtetve az ember állat. a nő dolga a gyerek megszülése, életre nevelése, míg a férfié a vadászás-halászás-ezzel megteremtve a megfelelő környezetet, hogy a nő a gyerekre tudjon figyelni.
aztán persze kialakult ami most van és a férfiak is babáznak, fürdetnek :)
de alapvetően ez olyan ösztön a nőkben amiről nem tehetnek, évezredek óta bennünk van :)
válasza:Én megértelek (bár három kisgyermekes nő vagyok), és hadd bátorítsalak egy kicsit...
Egy férfi nemcsak apává válik, ha gyermeke lesz, hanem családfővé is. Ez bizony két különböző dolog, kettős szerep! Gondviselő egy életen át...
Beszélgessetek el erről is a pároddal...
Egy család élete sok esetben úgy alakul, ahogy a férfi azt úgymond pásztorolja, ehhez persze olyan férfinak kell lennie, akire a nő rábízhatja önmagát és gyermekeit. És nemcsak anyagiakról van szó.
Pár saját példa:
Nálunk nehéz terhességek voltak, nem lehetett tudni, mi lesz a végkimenetelük. Először ikreket várunk, és a terhesség félidejénél közölték velünk, hogy esetleg betegek lesznek, mert vannak gondok, akár az életük is veszélyben lehet. A férjem ereje, mentalitása volt az, ami akkor tartotta bennem a lelket... még ha aggódott is, de testileg-lelkileg felkarolt, biztatott... mondhatni fontos résztvevője volt a terhességnek, jobban mint sok más férfi.
Amikor megszülettek, lekerültek koraszülött osztályra, én pedig nem mehettem hozzájuk, mert szintén rossz állapotban voltam, fel sem kelhettem. A férjem volt hát az a szülő, aki először látta őket, ment hozzájuk, beszélt számos orvossal, nővérrel, elrendezett mindent, s közben még engem is.
Amikor a legkisebb született, akkor meg altatásban császároztak, sokáig nem tértem magamhoz, szintén ő látta először a babát, ő fogta meg, ő ment hozzá.
A mai napig úgy van egyébként, hogy mindent megbeszélünk a gondozásuk, nevelésük terén, s bár nagyon sokat dolgozik, és időben én vagyok többet a gyerekekkel, ő egy aktív, gondos, jó apa.
Értem a barátnődet is, és részben való igaz, hogy egy jó ideig az anya lesz a fontosabb a baba számára, hiszen az ő illatát, hangját eleve ismeri, ő fogja szoptatni, nyilván ő lesz többet vele.
De az apa szerepe rendkívül fontos, pl. kimutatták azt is, hogy egy ember társadalomba való beilleszkedése, szocializációja sok esetben azon múlik, hogy milyen volt az apjával való kapcsolata.
szóval ne csüggedj...
válasza:egyetértek,én is úgy érzem,hogy a gyerek az enyém,és egyébként van apja is.
ez van.
válasza:Pedig "csak" félig a tiéd (és félig az övé).
És tény, hogy a csecsemők ahhoz kötődnek először és jobban, aki többet van velük, aki a fő gondozójuk.
DE
nem törvényszerű, hogy az anya legyen ez, vagy hogy ő legyen végig.
Viszont, ha te is azt a konzervatív elvet vallod (a leírásod szerint is), hogy csak a nők feladata a GYED/GYES, holott már a törvény is engedi a megosztást, akkor nem sok esélyed van főszerepre a gyerek nagyobb koráig.
De csak rajtad múlik.
A harmadik az nagyon kiábrándító, ennyire nyers még a barátnőm se lenne soha, őszinte leszek,ez negatívval értékeltem.
A másodiknak köszönöm ezt a hosszú hangvételű üzenetet, ennek köszönhetően fontosnak érzem megint magam, ismét fontos szerepekre nyitottad fel a szemem. Nem kell azonos értelemben venni a férfi és nő szerepeket. Mindkettő a maga más-más módján fontos, és egyik se elhanyagolható.
Még egyszer köszönöm :)
Meg persze neked is kedves első hozzászóló, de az igazi érdem a másodikat illeti, már megérte kiírni a kérdést :)
4. Én szívesen váltom ha vissza szeretne menni, egy szavába kerülne, nem kötelező neki egyedül végig maradnia otthon, ahogy ezt ő érzi :)
Itt nem is az a lényeg számomra, hogy a kicsi mit érez fontosabbnak, hanem ő mit gondol, kommunikál, mármint a párom. De a kettes válaszoló miatt már másképpen tudok a dolgokhoz állni :)
válasza:Nálunk a párom lesz gyeden, mert neki 8 órás bejelentett munkaviszonya van, én viszont KATÁS vállalkozóként csak 6 órás minimálbér után kapnék pénzt, viszont nekem jobb a bevételem.
Az apa is ugyanolyan szülő, csak a biológiai korlátok miatt nem szülhet.
Tisztában vagyok vele, hogy így pl a szoptatás kb lehetetlen lesz, de van cumisüveg, lehet fejni. Minden mást ugyanúgy meg tud csinálni a baba körül, mint az anya.
válasza:Igen, ezt tényleg sok nő így gondolja. Beszéljetek erről még gyerekvállalás előtt.
Ebben az élethelyzetben sokkal jobban előjönnek a férfi-női szerepek, mint általában.
Menj el te is gyed-re, az szerintem nagyon jó. Férjem 4 hónapot volt itthon, imádtuk mindketten és a gyerkőc is. most a kicsivel már legalább fél évet marad, de talán többet is.
Nekem annyival "könnyebb", hogy sógornőmet láttam végigmenni ezen az úton. A gyerek az anyáé, a férje mindent rosszul csinált, az ő anyukája bármikor mehetett de az anyósának már a jelenléte is zavarta.... most meg panaszkodik fűnek-fának, hogy az apa meg az apai család nem ugrik, ha neki dolga van és a gyerekre kéne vigyázni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!