Miért néznek rám véres szemmel, mikor azt mondom, hogy nem szeretem a gyerekeket? Miért kell, hogy ez ekkora baj legyen?

Én a negyedik gyerekemet várom, és más gyerekét én sem bírom hosszú távon elviselni, szóval emiatt ne aggódj, a saját tényleg teljesen más. :D

Az is tud nagyon idegesítő lenni, de azzal minden máshogy van. Én odáig vagyok értük.

És majd érzed, ha eljön az ideje, olyat meg mindig találsz (keresni se kell), aki beszól valamiért...

Én sem bírom más gyerekét 😃 főleg a 2-8 éves korosztályt.

A saját babànat imádom nem tudom elképzelni nélküle aaz életemet 😉 Majd eljön nálad is az az idő mikor szeretnél sajátot, de ha nem azzal sincs semmi baj!

27/N

Engem nem zavar, ha más véleményen vagyok másokkal, pedig elég gyakran előfordul. De sok ember sajnos nem tudja elfogadni, csak a saját egyetlen igazságát és ezt próbálja mindenkire ráerőszakolni.

Én sem olvadozok babák láttán, kisgyerekek sokszor idegesítenek (de nem mindet utasítom el élből). Anyukáknak nem mondom, hogy "amúgy nem bírom a gyerekeket, sőt az övé egyenesen irritál." Csak magamban elkönyvelem, hogy na ez így most nagyon nem jó és igyekszem szabadulni a szituációból.

Egyébként én azon se sértődnék meg, ha valaki azt mondaná a gyerekem jelenlétében hogy ő nem szereti a gyerekeket (sőt azon se ha valakinek nem tetszik a cipőm). Szíve joga, ízlés dolga. Ettől még nem azt mondta, hogy engem vagy a gyerekemet utalná, hanem csak hogy az életkori sajátosságai zavarják. Nagy dolog... Engem is zavarni fog a saját gyerekem dackorszaka és hisztirohamai, pedig szeretni fogom. És a másik ember nem kérte az én gyerekemet, nem köteles szeretni, szóval miért kéne hazudnia, hogy "jaj de aranyos/szép neve van/szép szeme van stb.", ha szerinte nem az.

Engem ezek a közhelyek zavarnak, amit kötelező jelleggel mondani KELL, ha kisbabával találkozik az ember.

Na meg, hogy a közvélekedés szerint a kisgyerekkel nagyon mézes-mázas, nyálas kedves kell lenni, nehogy megsérüljön a kis lelke, de amint felnő belekötünk és rohadjon meg, ha nem úgy gondolkodik, beszél, érez stb. mint ahogy elvárjuk tőle.

Felnőttekkel miért szabad már bunkózni? Azok is csak nagyra nőtt gyerekek, de ők már nem olyan kicsik meg cukik, úgyhogy nyugodt lélekkel tiporjuk földbe őket bármi miatt.

Itt naponta vannak ilyen "jaj nem szeretem a gyerekeket, miért baj ez" kérdések.

Erős a gyanúm, hogy akik itt kiírják ezeket a kérdéseket, azok egy halom tök lényegtelen dolgot rosszallásnak néznek, mert félnek, hogy biztossss "defektesnek" nézik őket.

Alapszabály, hogy a rokonok, ismerősök gyakran belepofáznak mindenbe (de mindenbe), meg osztják az észt. Ez kvázi normális jelenség, ezt egy felnőtt embernek tudnia kell kezelni. Ha valakinek van egy kialakult álláspontja egy témában, akkor ezekre a megjegyzésekre hümmögni kell egyet és kész. Ilyen hülyeségen pörögni jó nagy baromság.

Én mondjuk szerettem őket, csak nem akartam még. Velem ez történt:

Én 27 voltam, amikor az egyik munkatársam 24. Ők már próbálkoztak és hamar össze is jött. Napi szinten hárítottam a kérdést, h mikor akarok gyereket. Miért nem akarok? Ő nem hiszi el, h nem akarok, csak a párom nem akar és tuti így leplezem a sérelmemet, hogy nem vagyunk egy véleményen...Szerinte nem normális, h 27 évesen;x éves kapcsolatban nem vágyok gyerekre. Lehet szar a kapcsolatom? Most h ő már gyereket vár nem gondoltam meg magam? Talán sosem lesz gyerekem, ha tényleg így vélekedek. Ki fogok öregedni. Öreg anyuka leszek, el vagyok késve...........

Azt hittem a végén egy kanál vízben is megfolytom, ha még egyszer ezzel jön. Kértem szépen, csúnyán, ráhagytam, akkor is folytatta.

Jelentem 30 évesen eljutottam oda, h vágyok gyerekre, sőt itt növekszik a pocakomban, és most van itt a tökéletes alkalom nekem. 3 éve tényleg nem volt itt az idő.

Magaddal törődj, mások mit gondolnak ebben a témában tényleg nem számít.