Hogy kezelitek/kezeltétek a látszólag sikertelenebb rokon vagy ismerős keserűségét?
37 eves vagyok, 5 honapos a babám. Elso gyerek, nem mondhatni, hogy tul korán sikerult, 2 éve próbálkoztunk. A férjem 43, neki is elso gyerek (második házasság). A húga 39 eves, tul egy valason, gyerektelenul, egyik zűrzavaros kapcsolatból a másikba, tanácsot nem fogad el, meg ha néha meg is kérdezi, mit gondolunk az aktuális pasijarol.
Először igy tűnt, jol fogadja a baba érkezésének hírét, aztan kezdett eleg kibírhatatlan, kotozkodo lenni, csak erre tudtam tippelni, hogy a terhessegem bántja (illetve hogy o nem az).
A szules utan feldobott volt, bejött a korhazba, ra egy hétre meglátogatott minket, azota semmi.
Most közel 5 hónap utan találkoztunk anyoseknal, mert addig eltűnt. Párszor hívta a férjemet, hogy nincs most jol.
De a találkozó béna lett, mert szó szerint mindenbe belekötött, minden szar volt, es feltűnő érdektelenséget tanúsított a gyerek iránt. Kínos volt, hogy anyosek meg olvadoztak a gyerek láttán.
Aztan el is rohant köszönés nélkül.
En nem akarom ráerőltetni magunkat, a babát sem, segíteni nem tudok neki, a keserűséget megértem, de az élettől is elment a kedvem, míg együtt voltunk. A férjem meg nagyon bankodik, mert nagyon szereti a húgát, es nem tud segíteni neki, de a gyerekere is büszke, es fáj neki a testvére viselkedése.
Nálatok hogy oldódott meg?
Erre nem nagyon tudok más megoldást, mint kicsit lazítani a köteléken, hagyni h eméssze a helyzetet, nem felhozni a témát h beszéljük meg és ha ő igényli a találkozót, akkor talizni, nem én erőltetem.
Bár nekem barátnős sztorim van.
Nem volt biztos, hogy összejön nekünk, elvesztettünk ket babát, az egyik eleg nagy volt, miközben a környezetünkben sorra születtek. Abban sem voltam biztos, hogy valaha megtalálom a társam, egy megalázó kapcsolat utan sikerult.
Szoval nem arról van szó, hogy minden Hawaii volt eddig, es arról sem, kedves elso válaszoló, hogy ne bírnám ki, mert kibirom, csak rossz volt a férjem csalódottságat látni, de ugyanígy rossz a sogorno vergődését, viszont nem biztos, hogy szeretnek szégyenkezve, némán ülni, es a kirohanasait hallgatni többek kozott arrol, hogy nem kene folkapdosnom a gyereket, vagy o nem lesz csak azert csöndben, mert a baba alszik.
A találkozót amugy nem mi erőltettük.
5-os, őszinte részvétem, ez iszonyú lehet, megértem, hogy szenvedsz es le a kalappal előtted.
A bajom nem az, hogy a babával nem törődik, az a férjemnek faj jobban, hanem hogy keserűség eben keresi az alkalmat, hogy belénk kössön. Ettől feszült a hangulat, es nemhogy nem orom a baba, hanem (béna erzes) szinte provokáció.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!