Ha terhes lennél, úgy hogy nem akarsz szülni mi alapján döntenél?

Megtartanám, mert mi van, ha később nem lehet? Biztosan nagyon megbánnám. Meg láttam már olyan felvételeket, amin mutatják a magzatot, hogy mekkora, amikor elvetetik. Már baba formája van, nem csak egy kis sejt. Szóval ez is biztosan nagy bűntudatot keltene bennem.

Akkor vetetném el, ha nagyon rosszak lennének az anyagi körülmények és senkire se számíthatnék és tök egyedül lennék.

A körülményeim és a párkapcsolatom milyensége alapján.

Ha 17 évesen esett volna meg velem az első (és elég vacak) kapcsolatomban, nem is lett volna más választásom. Anyukám egyedül nevelt minket kevés pénzből, a fickó, akivel együtt voltam, biztos menekülőre fogta volna, mert egy jellemtelen f volt (akkor ezt nem tudtam)...

Egyetem után már el tudtam volna tartani egyedül is, de egyedül mégse vállaltam volna.

De nem kellett soha ilyen döntést hozni, mert mindig tudtam védekezni.

Ha egyáltalán nem akarok gyereket, akkor nem tartom meg.

Ha akarok, de még nem most, akkor fontolóra veszem a lehetőségeimet.

Most 25 éves vagyok, diplomával a kezemben, dolgozok is egy ideje, meglenne a max GYED. A párom évek óta nagyon jól keres, a kapcsolatunk biztos, együtt élünk 2 éve és most fogunk lakást venni. Így megtartanám, hiába csak 2-3 év múlva terveztük volna.

2-3 éve még abortuszra mentem volna, mert nem volt se diplomám, se normális munkaviszonyom (hallgatói ösztöndíjas gyakornoki meló), és még együtt sem éltünk. A párom ugyan anyagilag rendben volt akkor is, de én egyáltalán nem.

Szóval amiket fontolóra vennék.. anyagiak (jelenre és jövőre nézve is), kapcsolat, és hogy akarom-e egyáltalán.

Olyan alapon döntenék hogy látok e más jövőt vagy nem.

Pl ha nem tervezem huzamosabb ideig az adott kapcsolatban maradni, a célom uj társ és pl tanulás vagy külföld, szoval akkor nagy lenne a sulya annak hogy ...

Viszont ha ugy erzem rám ugysem vár már sok uj dolog és/vagy öregszem(ill annak erzem magam) akkor biztos hogy nem gondolkodnék rajta