Aki hosszan szoptatta gyermekét 2+ hogyan választotta le gyermekét?

Én nemrég választottam el 2 éves és 8 hónapos kisfiamat. Ő egész addig esti és délutáni alvás előtt is szopott, nagyon ragaaszkodott hozzá.

Szerettem volna, ha elválasztja magát, de nem tette, sőt, ordított mindig a cici után. Végül, amikor már nekem lett ez teher, egyszerűen megtagadtam a mellem. Nincs cici, nincs tej, elfogyott, kész. Két héttel később, egyszer adtam neki, mert beteg volt, de azóta megint nem. Már nem kiabál utána, csak néha megjegyzi, hogy "nem adok tejet, nincs tej".

Szerintem a citrom- erős paprika nagyon durva módszer... és undorító is.

Csomo ismerosom ugy szoktatta le,hogy azt mondta a babanak,hogy megromlott a tej... Volt aki bekente a mellet citrommal es azt mondta,hogy mar meg van savanyodva,nem jo! Nekik bevalt... :D

De ezt mindig meg kellett csinalni mikor szopizni akart,nem csak egyszer

Kár volt lepontozni az utolsó hozzászólót, nem is értem, aki nem hazudik a gyerekének, és másnak sem ajánlja ezt, annak nem hasznos a tanácsa? A gyerek mindenképpen sírni fog és mindenképpen hiányozni fog neki egy darabig, mindenképpen próbálkozni fog valószínűleg egy darabig még. Ha úgyis így lesz, akkor miért nem lehet azt mondani neki, hogy anyának ez már nem jó, másképp is összebújhatunk, együtt lehetünk, nagy vagy már, stb. Szóval az igazat.

Mit jelent, hogy nem jött be? Azt, hogy akkor is kéri? Persze:) De ha azt mondom, hogy az asztalra nem mászhat fel, akkor nem próbálja meg többször? Arról is csak akkor szokik le, ha tízszer, ha kell, százszor is ragaszkodom ahhoz, amit egyszer megmondtam. Ha holnaptól nincs szopi, akkor nincs, kedvesen, de határozottan, ha kell, egy vagy két héten át minden nap sokszor elmondom. De van helyette több mese, ölelés, stb. NÁlunk így volt, és "bevált".

Miért jobb, ha valami undorító dologgal keni be magát valaki, hogy megundorodjon tőle a gyerek?

(Bezzeg ha más témában merül fel, hogy egy anyuka nem szívesen mond nemet, akkor egyből ugrik mindenki, hogy "Hja kérem, ezt nevezik nevelésnek, és akinek nincs kedve hozzá, az ne szüljön":).):):)

Mondjuk aki Erős Pistával keni be a mellbimbóját, az szerintem meg is érdemli....

Én 22 hónaposan szoktattam le. Korábban is próbáltam de mindig megesett rajta a szivem, olyan reménytelenül sírt érte. Aztán eljutottam a besokalltam pontra, ahol tiszta ideges lettem, hogy elő kell venni neki folyton. Napközben programokkal és játékkal tereltem el a figyelmét. A délutáni alvásnál nem ment. Két nap nem aludt szegény, de utána kezdett hozzászokni a kimerültségtől. Az első kèt nap harcolt a ciciért, harapott, csípet, karmolt. Éjszaka nagyon durva volt, rengeteget sírt, mindig próbáltam vigasztalni, de ahogy közelebb került megpróbált cicizni. Egy hétig végig ez volt. Minimális alvással. A citromot én is próbáltam napközben. Egyszer kóstolta így, utána ha kért megszagolta, és nem kellett neki. Én is magyaráztam, hogy anyának rossz ez, de nem érdekelte. Nyilván engem sem érdekelt volna az ő helyzetében.

Egy hét volt. Azóta néha kéri, de nem adok. Meg talán annyi hogy reggeltől estig mantráztam, hogy fujj büdös beteg rossz cici, hátha rögzül neki. Nagyon sajnáltam szegényt, de magamat jobban.

3,5 évesnek elkezdeném mondogatni hogy nemsokára elfogy a tejci, nem lesz több, ezért nem lesz cici, akár lehetne kötni valami alkalomhoz is pl, ovis év vége stb. és már nagylány ahhoz hogy szopizzon, az babáknak való stb.

Aztán egyik nap mondanám neki hogy ma van utoljára, mert elfogy, másnap meg már azt mondanám hogy elfogyott a tejci, elromlott stb. Egy 3,5 éves meg kell, hogy értse. Esetleg ajánlj fel helyette valami mást pl. egy új alvós állatot, új esti rutint pl. diavetítés, vagy simized a hátát pár percig stb.

De a legjobb az lenne ha apa venné át tőled pár hétig.

Én egyébként 22 hónaposomat úgy szoktattam le az esti cicizésről hogy apa ment altatni, már előre rákészültek hogy apa mesét fog olvasni (a kicsi elég apás is volt), és annyira örült neki a lányunk hogy nem is jutott eszébe a cici. (ez egyébként második alkalommal sikerült csak, mert egyszer már próbáltuk korábban is de akkor sírt utána nagyon így inkább megszoptattam de kb két hétre rá sikerült) Ezután pár hétig apa altatta, aztán ismét én- már cici nélkül.

Ilyen citromos meg pirospaprikás módszert eszembe nem jutna kipróbálni, pedig én is hallottam már ilyenről, de mindig csak viszolygok az ilyesmitől.

AMúgy nem értem a 8-as válaszolót. Ha még szinte egész nap cicizik a gyerek azt mért kell ilyen drasztikus módon leszoktatni? Ha annyira igényli még a gyerek hogy egész nap sír tőle nem kéne elvenni még, lassanként kellett volna csökkenteni a szopik számát.