Van köztetek itt okyan aki megbánta hogy gyerekei lettek? Egyálán mennyire normális így érezni néha?

Többen bánják meg mint ahányan nem, csak ez nem egy olyan dolog amit vissza lehet csinálni. Persze ilyesmiről tilos beszélni mert az ősanyák meglincselnek.

Vannak hullámvölgyek, amikor az ember felteszi a kérdést, hogy "most komolyan, kellett ez nekem?", aztán jön egy újabb löket lelkierő, és túllendülünk rajta. Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, egy jó pszichológus tud segíteni. Nekem segített, amikor a második megszületett. Túl nagy volt a nyomás, életem legjobb döntése volt elbeszélgetni erről egy szakemberrel.

2-es: nem ősanyaság, csak az érzelmi intelligencia hiánya, ha te nem éreztél valamit még soha életedben és ezért nem tudod elképzelni sem, hogy a másik min megy keresztül.

Nem a hullámvölgyek létét nem ismerem el,hanem azt hogy valaki megbánja a gyermekei születését!!! Óriási különbség!!

Ha érzed és érted, mi a hullámvölgy, akkor azt is tudod, hogy ilyenkor az ember nem racionális. Ilyenkor jön az, hogy úgy érzed, hogy nem vagy fontos eléggé másoknak, hogy az egész életed üres, sivár, nincs szép jövő, stb. Egyik sem igaz, mégis egy pillanatig vagy tovább így érzel. És ide bejöhet az, hogy "kár volt vállalni őket", annak ellenére, hogy nem gondolod komolyan, akkor is megjelenhet az érzés. Van olyan mély völgy.