Apa dolgozik, anya gyereket nevel, alig futunk össze, mi lesz így velünk?

Mi is úgy csináltuk, ahogy az utolsó válaszoló, egy este nincs tévé, nincs számítógép, és hazahozott munka, csak mi ketten vagyunk. Tervezgetünk, kibeszéljük a fiunkat, egyszerűen csak egymásra figyelünk. Még ha hullák vagyunk mindketten, akkor is szakítunk erre időt. Igazság szerint a te életed változott meg gyökeresen, tehát neked kell a kapcsolatot a megváltozott helyzethez alakítani, bármennyire igazságtalannak tűnik is ez:) Nem akarom mentegetni a férjed, vagy ilyesmi, félre ne érts, de ő téged hiányol, hiszen az ő élete ne alakult át 100%-ban, továbbra is dolgozni jár, ugyanazok az ingerek érik, és pluszban van egy csodálatos gyereke, de a felesége nincs sehol. Kevés pasi tudja ezt jól kezelni, így ismét rád, a nőre hárul minden. Nem mondogatni kell, hanem tenni, nem érte, hanem magadért, illetve kettőtökért. Ne kérd, hogy tegyetek a kapcsolatért, mert a pasik nagy része nem igazán tudja ez mit jelent, azt hiszik, ha hozzák a pénzt, és értünk dolgoznak, azzal meg is tettek mindent. Egyszerűen nevezz ki egy napot, amikor a gyerekfektetés után csak rólatok szól az este. Hidd el, ez is elég lesz, és visszataláltok egymáshoz. A fáradtságot meg le kell gyűrni, a fiam napok óta óránként ébred éjjel a foga miatt, alig lézengek a fáradtságtól, de ki nem hagynám a mai "mi napunkat"!

Kitartás, és hajrá, menni fog az!

Sziasztok sorstársak!

Nálunk is apa dolgozik éjjel-nappal, ha van egy kis szabadidő, azt okosan beosztjuk, ilyenkor kiszabadulok én is a lakásból és irány a fodrász, kozmetikus, stb.

Előre kitűzni egy napot nálunk nem lehet, mert olyankor valahogy a gyerek megérzi, hogy "más dolgunk lenne" és negyed óránként felsír. (7hónapos)

A spontán ölelgetések, puszilgatások viszont már nagyon sok nehéz napon átsegítettek, és ehhez elég volt 5 mp. is :) A beszélgetéseket mi akkor ejtjük meg, mikor hazaér a férjem. Vacsi közben, vagy utána elmeséli a napját, én is a miénket. Ha tudunk, együtt megyünk a gyerkőccel sétálni, kézen fogva, mint régen :) a padon átölelve összebújva ülünk, és nézzük a kisfiunkat, akkor rájövünk, és megállapítjuk, hogy megéri minden fáradság, ez újra erőt ad, ahhoz, hogy a következő héten kibírjuk, hogy alig fél órát találkozunk.

Egy nagyon okos barátnőm tanácsolta: a gyerek jön, boldoggá tesz és 18 év múlva kirepül. Addigra a házasok többsége elfelejti,hogy mit is kéne egymással csinálniuk. Tehát szeresd a gyereked, és ne felejtsd el szeretni a házastársad sem, mert ő lesz veled életed végéig, míg a gyerek csak "átutazó"....

Szerintem nagyon találó gondolat...

k.

Kedves utolsó, azért egy felnőtt gyermek, és egy 2 éves gyermek más, mint egy 5-7 hónapos, aki napjában 200-szor nyafog, sír, van valami baja, te csak találgatod, mi lehet a baja.

Én egy korábbi válaszoló vagyok, nekem azért "rossz" ebből a szempontból a helyzetem, mert ismét babát várunk, és nem is kívánom a testiséget, van egy másfél éves fiunk, vele kb 9-10 hónap után lett régi viszonyunk a férjemmel. Kell egy kis idő, de ez a normális.

Nehéz, de kibírható.