Van itt olyan kozuletek, aki nem szereti/kedveli a gyereket? Ha igen, ez mitol es mikor alakult ki?

Hmmm, nem leszek népszerű a véleményemmel...

Saját gyerekem még nincs (rajta vagyunk az ügyön).

De én úgy en bloc az EMBEREKET nem kedvelem. Vannak kivételek, akiket közel engedek magamhoz, de elég mizantróp típus vagyok, nem vagyok nagy véleménnyel az emberi fajról. És hát a gyerekek is csak emberek... ha még fejletlenek és csiszolatlanok is.

Nem fordulok egy ember felé szeretettel csak azért, mert fiatal, ahogy tisztelettel sem csak azért, mert öreg. A viselkedésük, a tetteik alapján ítélem meg az embereket, nem a születési évük alapján.

(Ettől függetlenül nyilván sok mindent elnézünk egy gyereknek, amit egy felnőttnek nem, de nem azért, mert "cuki" vagy "babóca", hanem mert még nem tudhatja, hogy X dolog helytelen.)

Nem bánja, ha nincs a társaságában: lehet, hogy csak pihenésre vagy csendre vágyik.

Nem érez túl sok szeretet iránta: megint csak azt tudom mondani: aggódik érte, ha nem kerül haza időben? Érzi, hogy ha baja esne, az szörnyű érzés lenne?? Érzi, hogy mindent megtenne, hogy megvédje a bajtól? Ha igen, akkor szereti.

HOsszabb ideig elvan nélküle: megszokás kérdése. Vannak anyák, akik a munkájuknál fogva sokat utaznak, mondjuk akár egész héten nincsenek otthon, és ezt megszokják, nem szenvednek tőle - ettől ők még szeretik a gyreeküket, csak másképp alakult, másképp oszlik el a vele töltött idejük.

#4. vagyok.

Félreolvastam a kérdést, bocsánat... megkevert az ékezet hiánya. Úgy értettem, hogy aki nem kedveli a gyerekeket.

Ha saját gyerekem lesz, biztos, hogy az elemi ösztönök dolgozni fognak bennem és az életem árán is megvédeném, és az is biztos, hogy néha a fél karomat adnám, ha csak egy fél órácskára eltüntetné a jótündér... :)

Majd megpróbálok belőle szerethető embert nevelni.

Utolsonak igaza van.

Vanbak beteg szülők akik a kutyájuknak is hamarabb adnak enni, de normálesetben nem letezik hogy vki ne szeresse a saját gyerekét.