Normális, hogy emiatt félem kistesót vállalni?

5 éves a lányom.Mindig is minta gyerek volt,elég könnyű vele,persze hiszti volt van,de nem fájt a hasa,hamar átaludta az éjszakákat,fogak észrevétlenül jöttek ki.Én nem ismerem milyen az mikor az anyuka fáradt,leterhelt,mikor nem tud aludni vagy elolvasni egy könyvet,megnézni egy filmet.Azt hittem nagyjából mindenki így van ezzel,de itt sok választ elolvasva inkább csak én vagyok szerencsés.

Most a párommal elkezdtünk tanakodni rajta,hogy csak kellene egy kis testvér,de megmondom őszintén félek a kényelmes életem felborítani.Én tudom,hogy nem lennék jó anya,ha nem tudnám kialudni magam,én nem bírom napi 3 óra alvással.Ugyanakkor meg elmúlik ez is nem??? Szerintetek?? Alkalmas vagyok így egyáltalán arra hogy két gyerekes anya legyek? (nagyszülők nem nagyon tudnak segíteni,párom sokat dolgozik,az itthoni munka oroszlánrésze rám hárulna)