Normális, hogy emiatt félem kistesót vállalni?

Őszintén? Eleve egyet is merészség volt, ha ennyire képtelennek érzed magad ezekre még elméletben is...

De, lehetsz kétszer is mázlista + az alap rutin is segít.

3 gyerekem van, babavállalás előtt sosem az én kényelmemre gondoltam, hanem arra, hogy babát szeretnénk.

Szóval a válaszom határozottan NEM!

Az én babám nagyon hasfájós, ekcémás rossz alvó baba volt. Oviból is 3 évesen haza kellett anyumnak hordania ebéd után, mert egyetlen egyszer sem aludt délután és kezdtek utalgatni a nevelők, hogy zavarja a többi gyereket. Nem volt sokáig nyugodt éjszakám, nem lehetett kipaterolni a szülői ágyból 7 éves koráig, különben 2 szobával odébb is hallatszott a keserves zokogás az ágyában, fel is adtuk és még sorolhatnám.

Én akkor úgy éreztem, hogy nem lennék képes ezt 2 gyerekkel csinálni, pedig nagyon szerettük volna, de rettegtem hogyan lehetne két ilyen gyerekkel bírni. Megvártuk ameddig 9 éves lett, utána próbálkoztunk. Végül 11 év lett köztük és így most szuper!

Nekem is ritka jó baba volt a legnagyobbam. Aztán jött egy átokpondró, és harmadikra egy kis hisztigép. 3:) Tegyük hozzá, viszont legalább jó alvó mindegyik, szóval annyira álmosak nem vagyunk.

De én pont fordítva szoktam gondolkodni, én azt mondom, tök mázli, hogy ilyen jó, hogy ilyen nyugis prototípust kaptunk, mert így mertünk kistesókat vállalni. :)

Ha tényleg így gondolod akkor szerintem várnod kéne még egy kicsit...

Mikor már nem félsz hogy borul a "napirended" akkor lesz itt az ideje a tesónak!

9 hónapos lányom van, és pont olyan mint ami a "rémálmaidban" jön elő.

Hasfájós volt a fogait szenvedjük, ölbebaba, és 3 óránál többet nem aludtam még egyhuzamban mióta megszületett.

Tényleg nagy lelki erő kell bírni ezt nap mint nap!!!

Annyira kivagyok néha hogy tudom hogy jó pár évnek elkell telnie mire egyáltalán szóba kerül majd a tesó......

De szerintem nem is lesz....

Te tudod hogy mit bírsz, de ha már most ezen izgulsz akkor az idegeid felmondják a szolgálatot ha pont a lányod ellenkezőjét dobja a gép!!!!

2-es vagyok! Én épp, hogy nem nézek le senkit, sőt! Pontosan ne szüljön , aki úgyis tudja , hogy nem bírna egy bonyolultabb babával. Azokat tudom utálni, akik megszülik a 2-dikat, 3-dikat és másból sem áll a beszélgetés, csak a panaszkodásukból. Istenem, kifogtak egy nehezebb esetet, benne van a pakliban. Kb arról szóljon az élet, hogy őket sajnáljuk, hát nem!

Nekem az első egy olyan baba volt, akit csúnyán szólva az ellenségemnek sem kívánnák. Az első évet konkrétan üvöltéssel vittük végig, aztán lett belőle egy hiperaktív örökmozgó, aki még éjjel is pörgött. De én nem panaszkodtam, magam módján élveztem. Na jó, nem vagyok önsanyargató, de nem pokolként éltem meg, így mondom inkább. De látod vágytam másodikra. Pedig ha valakinek nekem volt rossza tapasztalom. Egy éves volt mikor megfogant a második. Kb félidős terhes voltam, a másfél évesem nagyon beteg lett. 2 hónap kórház. Élmény volt. Ennyit aggódni, terhesen széken aludni kinyílt méhszájjal. Na a második egy átlag baba. Csodálkoztam is , hogy van ilyen. Vágytunk harmadikra. Koraszülött lett. Az első 2 hónapunk azzal telt, hogy két óránkén szondáztam, éjjel nappal. Otthon a "nagyok", én ingázok. Nem, hogy 3 óra egybe alvásom nem volt, de még kettő sem. Na, ekkor zombi üzemmódban voltam. Azóta úgyahogy egyenesbe jöttünk. Babám átalussza az éjszakát. Vagyis 4-kor ébred. Viszem a háztartás, hordom a gyerekeket ahova kell. Szinte mindenhova nagycsaládosan megyünk és én ÉLVEZEM! Mert én ilyen vagyok. Fáradt vagyok sokszor, de nekem ezt találták ki szerintem. Nem hittem volna, hogy fontosabb lesz vmi a karriernél. Ha tehetném szülnék negyediket. De nem fogok, a koraszülés nagyon elrettentett. Az esendőség megtapasztalása nagyon erősen kihat mostmár az életemre.

És én nem arról panaszkodok milyen nehéz, szeretek minden másról beszélni. Szeretem az életet, mindennel együtt.

És tényleg aki nem érez magában elég erőt, annyit szüljön amennyit elbír. Ezt nem lehet lenézni. Inkább becsülendő!

Bocsi, hosszú lett.