Ketgyerekes anyukak, meselnetek?

szoptatás alatt ...

játszik, mesét olvasok neki, elvan magával

altatás...

nekem a kicsi eszik alszik típus volt 3 hónapos koráig

cici elaludt pontban kelt 3 órára és evett éjjel 6 órát aludt át, szal e mellet nem volt nehéz dolgom

fürdés ...

külön előbb a kicsit majd az ö vizében a nagy pici meleget még engedtem hozzá ...

doki ...

ha nem volt otthon a párom akkor mindkettőt vittem

ha otthon volt akkor csak azt aki beteg volt

bár a kicsi kb semmit nem kapott el a nagytól

segítség ...

nem volt de ez pontosan meg is felelt nekem :-D

Nálunk a nagy egyedül aludt el délben így ez a pici megszületése után is így volt. Ha néha igényelte hogy legyek ott akkor ott tudtam lenni vele, mert a pici nagyon nyugis baba volt, simán elvolt a kiságyban addig, vagy aludt.

Este a nagyot a férjem altatta, én pedig szoptattam a kicsit addig.

Este a fürdetést is együtt a férjemmel szoktuk, a pici a kis kádban, a nagy a nagy kádban fürdött.

Amikor a nagy beteg volt igen akkor vittem mindig a kicsit is az orvoshoz, mert nem volt kire bízni, de a kicsi mindig elkapta a nagytól, úgyhogy amúgy is kellett volna vinnem a dokihoz.

Segítségem nem volt a férjemen kívül.

Nálunk a nagy nincs itthon napközben, úgyhogy akkor csak a picivel vagyok. Délután, amikor már a bátyus is hazajön, akkor sincs gond, szopizás közben néha ő is hozzám bújik, akkor mindkét oldalamon van egy gyerek :D Vagy csak leül mellém beszélgetni. De olyan is volt már, hogy kártyáztunk közben :D

Esti fürcsit a nagy már egyedül intézi (zuhanyzónk van), így tudom vele egyidőben fürdetni a kicsit, mert őt viszont a konyhában fürdetjük a babakádban.

Mióta megvan a kicsi (majdnem három hónapja), még nem volt beteg egyik sem. A kicsivel járunk ugye néha a védőnőhöz vagy az orvoshoz tanácsadásra, de ilyenkor a nagy nincs is itthon. Ha itthon lenne, vinném őt is, ha egészséges. Ha valamiért nem vihetem, akkor áthívnám apukámat, ő közel dolgozik, és nagyon kötetlen időbeosztásban, úgyhogy az a legkézenfekvőbb, ha ő jön ilyenkor. Ha a nagy lenne beteg, és a kicsit kéne itthon hagyni, szerintem anyósomat hívnám, ő nyugdíjas, ráér, és nem is lakik messze. A nagyhoz azért nem őt hívnám, mert vele egyszerűen nem tud mit kezdeni. Pedig nem olyan picike már (mondjuk szerintem pont azért), én azt sem bánom, ha mesét néznek, vagy mit tudom én, de nem, egyszerűen nagyobb gyerekkel nem tud mit kezdeni. A kicsit simán rábíznám 1-2 órára akár, mert imádja tartogatni a kezében, a baba is jól elvan vele, pelust tud cserélni, cumisüvegből meg tudja etetni. Mondjuk a kicsit meg apámra nem hagynám, mert iszonyúan fél, hogy mit csináljon vele, ha sír. Anyámra viszont simán ráhagyom mindkettőt is, akár egyszerre is, csak ő kötött munkaidőben dolgozik, úgyhogy ritkán van erre mód meg szükség is, hiszen mire anyám végez, addigra a férjem is, és akkor már nem is kell segítség.