Miért panaszkodik ennyi kisgyerekes anya a facebookon?

Szerintem meg nem kell mindent panaszkodásnak venni. Ilyen péntekes képet egyszer én is tettem ki, VICCBŐL :D Megláttam valahol, nevettem rajta, kitettem. Nem panaszkodásból, csak szerintem vicces volt. Nem azt mondom, hogy olyan oltári nagy poén, amitől a térdemet csapkodva röhögök fél órán keresztül, de engem ott és akkor pont megnevettetett. Ha valaki ezt panaszkodásnak veszi, sajnálom, én nem annak szántam.

De bármi hasonlót kiírok azzal kapcsolatban, hogy milyen "sz*r" nekem kisgyerekes anyaként, az szintén inkább csak vicc. Alapvetően szeretek magamon nevetni. Ha valamivel tényleg problémám van az életemben, azt nem a Facebookon fogom világgá kürtölni. Például tegnap kiírtam - most mondom, hogy nem panaszként, hanem mert viccesnek tartottam -, hogy látszik, hogy előző éjjel nem sokat aludtam, mert az ebédhez megpucolt krumplit kidobtam a szemétbe a krumplihéj helyett. Már akkor is röhögtem, amikor felfedeztem, hogy mit műveltem, és akkor is, amikor kiírtam. És az ismerőseim nagy része velem nevetett (vagy rajtam, de jelen esetben tök mindegy). Lehet, hogy valakinek úgy jött le, hogy panaszkodom, amiért keveset alszom, de ha panaszkodni akarnék, azt nem az ismerőseimnek tenném, hanem a férjemnek, mert ezen maximum ő tud valamennyit segíteni.

Mondjuk olyat SOHA nem raknék ki, ami ez a tipikus anya fáradt, apa sörözik, hahaha, mert ez egyrészt szerintem kicsit sem vicces, inkább szomorú, hogy némely családban még mindig ez a normális, ha kisgyerek van, másrészt mert az én férjem ennek a szöges ellentéte.

13-mas! Azért ezekben a példákban, amiket leírtál szerintem kiérződik, hogy viccesnek találtad a jelenetet, nem a többi ember figyelmét szeretnéd felhívni, hogy bezzeg te.

De pl nővérem direkt kelteni akarja mindenkiben a lelkifurdalást, hogy neki a legrosszabb, legnehezebb a világon, lehet neked akármilyen bajod, neki biztosan sokkal rosszabb, úgyhogy csak pofa be. Múltkor is volt egy ilyen szituáció, hogy átjött hozzánk (egyetemista vagyok, még a szüleimmel élek), hozta a gyereket is. Nem kért meg rá, egyszer csak én vigyáztam a gyerekre, játszottam vele, de nem volt ellenemre a dolog, szívesen csinálom. Mikor szóltam neki, hogy viszont nekem el kell mennem, mert barátnőmmel találkozom, fennhangon kikérte magának, hogy neki talán nem jár szórakozás, pihenés? Most erre mit mondhattam? Természetesen azt, hogy amikor ő ennyi idős volt (9 év van köztünk), ő mit csinált? Mert nem más kölkére vigyázott a saját szabadidejének a kárára, az is biztos. Nála mondjuk vissza lehetett még annyiban is vágni, hogy akkoriban ő megtehette, hogy az USA-ban nyaralt 6 hetet, én egy két hetes nyári gyakorlatot nem tölthetek egy országgal arrébb.

Szóval a lényeg: bőven vannak, akik nem viccnek, iróniának szánják a postjukat, hanem őszintén azt várják, hogy mindenki piedesztálra emelje az ő áldozatukat és nagyságukat

Gondolom van különbség aközött, aki kitesz havonta 2 ilyet, mert vicces, meg aközött, aki napi hatot felnyom.

De ez igaz a gyerekfotókra.

Kíváncsi vagyok az ismerőseim gyerekére, de az egyiket már töröltem, mert tényleg napi 20-30 képet tett fel. Baba fekszik és néz ki a fejéből. Most oldalra fordított fejjel ugyanezt csinálja.

Majd később a gyerek túlzott sztárolása, pl egy évesen felmászott két lépcsőfokot, vagy két évesen egymásra tett két kockát: "A gyerekem egy zseni, már ezt is tudja!". A sokadik ilyen után nyomtam a törlés gombot.