Mást is megszóltak már azért az oviban (szülők), hogy túl márkás ruhákban járatja a gyerekét? Én reagáltam rosszul?

Ma szülői volt az ovinkban, és olyasmi történt, amivel egyszerűen nem tudok mihez kezdeni.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az életkörülményeink nagyon jók, de ezzel nem szoktam senkinek sem dicsekedni, tehát nem vagyok egy "nézd csak, nekem mim van" típus. Viszont, mivel aránylag kis településen lakunk, így ugye szinte mindenki tudja, melyik a mi házunk, stb. Tehát nyilván látják, hogy nem élünk rosszul.

Igen, szeretem a márkás ruhákat, cipőket, ékszereket és adok a külsőmre - ami nálam alapszintű ápoltságot, rendben tartott körmöket, tiszta ruhákat jelent. A kislányomat (5 éves) szintén szeretem így járatni.

Ma a szülőin, amikor a Föld napja alkalmából rendezett programokról volt szó, az óvónéni említette, hogy szerették volna holnap (azaz pénteken) a csoportunkat elvinni a parkba, ahol foglalkozásokat tartanának nekik, de ezt sajnos nem sikerült leegyeztetni időben, így fuccsba ment.

Erre megjegyeztem, hogy ha szeretnék és gondolják, a mi kertünkben nyugodtan megszervezhetjük gyorsban, hiszen egyrészt hatalmas, de zárt terület, rengeteg fával, másrészt pedig nekem igazán nem jelent gondot néhány asztalt/széket kivinni, illetve papírokat, színes ceruzákat is tudok biztosítani, mert rajzolás és beszélgetés lenne a program, meg "levélkeresés és ragasztás". Mindemellett közel is lakunk, alig 500 méternyire az ovitól.

Az óvónénik nagyon örültek a felajánlásnak, mire az egyik anyuka, akinek a gyerekével a kislányom a "legjobb barátnők", elég csúfondárosan megjegyezte, hogy ki más is ajánlaná fel, ha nem én... ezen egy kicsit megszeppentem, és visszakérdeztem, hogy ezt mégis hogy érti?

Erre ott, a többi szülő előtt megkaptam, hogy csak azért, mert én "beleszülettem a jóba" és jól tudtam férjhez menni, igazán semmi okom ennyire nagyra lenni magammal, és ha nem azzal foglalkoznék egyfolytában, hogy r*b*nc*s*n öltözködjek (???), akkor talán észrevenném, hogy a többi a kisgyereknek mennyire nem tesz jót, hogy egyfolytában azt látják, hogy a lányom mindig a legmárkásabb, legszebb ruhákban járkál, mert ezzel elveszem a többi gyerek önbizalmát.

Ezen nagyon kiakadtam, az óvónők köpni-nyelni nem tudtak. (Én sem.)

Egyrészt, nem születtem a jóba, nagyon sokat tanultam és dolgoztam érte. Azt, hogy "jól mentem férjhez" nem tagadom, mert a férjem egy fantasztikus, családcentrikus ember, aki imád minket, és ehhez semmi köze a vagyonának. (Hozzátenném: nem rajta élősködöm, a saját vállalkozásom vezetem, amit önerőből indítottam, és magamra leginkább a saját keresetem költöm, minden mást beadok a közösbe.)

És nem öltözködöm úgy, mint egy r*b*nc. Igen, márkás, színes ruhákat hordok, de sosem túl rövid, szoknyát nem viselek, a túl mélyen dekoltált ruhákat pedig kizárólag a jó ízlés (és alkalom) határain belül viselem.

Tehát ezeket még sikerült az irigység csúnya, de elfogadható számlájára írnom. Amin nem tudok túllépni, az a lányom öltözködésének hatása a többi kisgyerekre: tény, hogy márkás és szép ruhákban járatom, de nagyon sokat vásárolok neki a helyi jó kis turiból is, mert úgy gondolom, hogy összekoszolni, játszóterezni jó az is. És turiban is lehet kifogni nagyon szép, full márkás cuccokat.

Mindemellett igyekszem megtanítani a kicsimnek, hogy a ruháira vigyázzon, becsülje meg őket, a játékaira ugyanígy.

Ha azt mondta volna az anyuka, hogy b*ssz* a csőrét, hogy az én gyerekemnek szép ruhái vannak, akkor azt még lenyelem - de hogy a többi gyerek érzi magát hátrányban/kellemetlenül emiatt... ezzel nem tudok mihez kezdeni.

Ti mit gondoltok? Jogosan vetette fel ezt? A gyerekeket tényleg zavarhatja ez? (Jó, öt évesek nyilván nem tudják elolvasni a ruhák címkéjét, nem is így értem.)

Mi a véleményetek erről? Túlreagálom az anyuka irigy beszólását, vagy ő - a sajátjain túl - a gyereke érdekeit is nézi?