Miért nem lehet elfogadni, ha szól a doki, hogy esetleg meghalt anyós, műtik a gyereket stb? Mindenki felháborodik, ha fogadott doki nem áll mindig készen?

A fogadott doki elfogadja, hogy meghalt anyós, nem tud most fizetni a kusmama százezreket?

(Nem kötekszem,nem volt fogadott dokim, csak érdekes lehet visszafele is a dolog)

*kismama

Bocs

Én nem háborodtam fel. Nem ért be és kész.

Nagyon gyorsan kellett menni, azonnal sürgősséggel opetáltak. Hiába szóltunk még otthonról induláskor, esélye sem volt. Nem haragszom tá.

az én orvosom ezért nem vállal szülést. nem kell neki a családi feszkó.

terhesgondozás során rendelkezésre áll, bármikor, hétvégén is, ha ügyeletes éppen, de szülést csak akkor vezet, ha ő az ügyeletes orvos.

A dokim már régóta a dokim, tisztában vagyok vele, hogy emberből van, többek között ezért is kedvelem és bízom benne maximálisan. Tudom, hogy van három gyereke, tudom, hogy van családja, tudom, hogy vannak más betegei is.

Kimondottan "aranyosnak" találtam, amikor a szülésem előtt "megkért", hogy ha lehet, ne szilveszterkor szüljek (január 5-re voltam kiírva), mert már megígérte a feleségének, hogy elviszi bulizni.

Persze mindketten tisztában voltunk vele, hogy nem én szabályozom, mikor szülök, de akkor is egy nagyon emberi gesztus volt.

És igen, volt már, hogy szabadságon volt, amikor szükségem lett volna rá (vetélésemkor). Sajnos akkor más műtött, lett is belőle baj, komoly szövődmény, és amikor évekkel később újra problémám adódott a terhességgel, jelezte, hogy szabin van, én pedig mondtam, hogy sajnálom, mert csak benne bízom. Erre felajánlotta, hogy szabadság ide, vagy oda, bejön megműteni és meg is tette.

Összességében: én a dokimat nem a szülésre választottam, hanem egy életre. Azért, mert benne bízom, tudom, hogy az esetek 99%-ában igenis számíthatok rá, és nekem "belefér", ha néha nem.