Mikorra várható, hogy lenyugszik az anyuka?
Lenyugszik nem a legjobb szó, de nem jut eszembe megfelelőbb. A gyereknek közeledik az első születésnapja, de anyukával a mai napig nem lehet kommunikálni, csak a gyerek a téma, állandóan sikoltozni kell az elragadtatástól, ha csapkodja a billentyűzetet, vagy ha a fejére húz valamit, vagy levegőt vesz... eláraszt minket "vicces és édes" (nagyon nem) babafotókkal, nem sorolom, a tipikus teljes személyiségvesztés és átlényegülés édesanyává. Ami nagyon szép, és még tolerálható is valameddig, de egy év után kezd egyre zavaróbb lenni. Úgy nagyjából mire lehet számítani, mikor kapjuk vissza az embert, a szeretett személyisegét, akivel lehet beszélgetni és időt tölteni? Nem órákat, csak legalább 10-15 percet egy héten...
Kérem, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Nem sokra mennék olyan válaszokkal, hogy "hát én aztán sosem voltam ilyen". De aki tapasztalta az általam leírt jelenséget saját magán, vagy másokon és tud nekem valami hozzávetőleges időpontot írni, az nagyon hasznos dolgot tenne, kivagyok már... jó lenne egy kis fény az alagút végén...
Én kisbabás vagyok, 9 hónapos lányom van, a barátnőmé 1 éves, tehát kb. egyidősek. És értelek amúgy, a barátnőmmel, mióta terhes lett, semmiről nem lehet ezen kívül beszélni. Pedig ő nem akart ám gyereket, csak a férje kedvéért, de amikor összejött, akkor átfordult ez benne. Ami tök jó, de minden emberi mivoltát elvesztette szerintem. Mondom, nekem is kisbabám van, tudom, hogy milyen hihetetlenül hatalmas szeretet és kötelék ez, és tudom, hogy az anyának a gyereke a világ közepe (nyilván nekem is az enyém), de egyesek tényleg durva agyelhagyást tudnak művelni.
Az hagyján, hogy a barátnőmnél folyton a gyerek a téma, de ő már ott tart, hogy csak addig beszél az emberrel, amíg az ő gyereke a téma. Ha esetleg én is mondanék egy fél mondatot az enyémről, mikor ő befejezett egy sztorit, azt nem hallja, mert a sajátjának dumál valamit, vagy mennie kell, ha face-en beszélünk, nem reagál. Nekem is egyre kevesebb kedvem van beszélni vele.
A dolog másik oldala ugyanakkor, hogy egy kisbabás anyukával tényleg semmi nem történik a gyereken kívül. Én is 0-24-ben a lányommal vagyok, nem sok egyéb témát tudok felhozni, amikor arról van szó, hogy kivel mi történt. Mondjuk én az a fajta vagyok, aki így inkább max. 2 mondatot mond, mert nem akarok mindenkit untatni, és inkább megkérdezem a másiktól, hogy vele mi van, és abból kreálok párbeszédet. De az igazat megvallva ez is elég szar különben, hogy 2 mondatnál többet nem beszélhetünk a gyerekről, aki jelenleg kiteszi a napjaink nagy részét, mert egyből le vagyunk hurrogva, hogy nincs más téma. Persze ez meg a másik véglet.
Nem feltétlen muszály magadról/magatokról beszélni. Történtek dolgok a világban, nézz tv-t, olvas újságot vagy hír portálokat légy napra kész a mindennapi életből is. Biztos van véleményed a dolgokról amik körülötted történtek hisz a te és a későbbiekben a gyermeked életed is befolyásolni fogja, tudj meg többet róluk.
Nem rossz indulat!
A húgomat bármiről kerdeztem (akkor volt Japánban az az irtózatos földrengés) de őt ilyesmik akkor nem érdekeltek. Ez természetesen csak egy példa, egy megjelent könyv amit szeretsz vagy film... Millió egy dologról tudsz még a gyereken kívül beszelni,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!