Nem tudom túltenni magam azon, hogy nem lányunk lesz?
Végig úgy éreztem az első perctől kezdve, hogy lányunk lesz. A 12. héten megmondták, hogy fiú, de még nem volt biztos, ezért reménykedtem, hogy következő alkalommal már lányt mondanak. Nem így lett. A 18 hetes ultrahangon is fiút mondtak 100%-ra.
Azóta egyfolytában csak sírok. Mindenkinek lánya született a családban, eszembe se jutott, hogy nekem fiam lehet. Amióta tudom, hogy fiú, olyan gondolataim vannak, hogy már nem akarok terhes lenni, így nem éri meg (nagyon nehéz terhességem van, sokat vagyok kórházban), inkább örökbe adom stb.
Nagyon bűntudatom van, mert tudom, hogy nem fogom annyira szeretni, mint ha lány lenne.
Nagyon nehezen viselem a terhességet, ezért valószínűleg nem is lesz több gyerekünk, ami csak még nehezebbé tesz mindent. Nem akarok fiút. Nem tudom mit csináljak, eddig nagyon vártuk a babát, de mostanra már szinte az élettől is elment a kedvem.
Ne bántsátok már, a jó ég áldjon meg mindenkit!
Kérdező, ha nem tudsz ebből kilábalni, egy pszichológus azért jól jönne. Te is tudod, hogy nem normális azon zokogni, hogy nem kislány a babád. Pont most olvasom Palotás Petra Papás-Mamás című könyvét, volt benne egy ugyanilyen sztori. Ott anyuka rájött, hogy van aki azért sír, mert meghalt a babája...
De ezzel együtt megértelek, mert mi is kicsit lekonyultunk, amikor a 3. gyerekről kiderült, hogy kisfiú. Már úgy megszoktuk a 2 nővérét. :D De egy hihetetlenül édes, bújós kispasit kaptunk, és hidd el, nem fogod tudni nem szeretni!!!
Én mielőtt anyuka lettem, tökre féltem attól, hogy mi van, ha csak fiaim lesznek? Majd folyton sportmérkőzésekre járnak az apjukkal, meg verekszenek, meg pókemberekkel játszanak, és én meg ülhetek a konyhában egyedül.
Aztán a már említett bújós fiammal jelenleg együtt járunk mindkettőnk kedvenc gyerekzenekarának koncertjeire, mert jóval muzikálisabb, mint a nővérei.
De utólag már könnyű belátni, hogy hülye az ember, előtte, pláne terheshormonokkal terhelve könnyű belecsúszni egy ilyen hisztibe, mint a kérdező. És ezért mondtam, hogy ne bántsátok, persze, hogy nem normális, amit csinál, de segítség kell neki, nem baszogatás.
Nálunk a családban rengeteg kisgyerek van, mindegyik fiú...egy lány sincs....én éppen ezért - persze a családom is - szeretnék kislányt, hogy megtörjön a jég....de én úgy érzem, lányom lesz, annak ellenére, hogy a 12. heti uh-n azt mondták, talán fiú. A 18. hetin majd kiderül...de nem leszek depis, ha fiú...csak kicsit csodálkozni fogok, mert lánynak érzem...de ha fiú lesz, nagyon fogok neki örülni, hisz tündériek a család fiú gyermekei!!! :)
14+3 hkm
2 büdös nagy pofon társaságában leültetnélek beszélgetni néhány párral a baráti körünkből, akik elmesélnék, hogy hány év sikertelen próbálkozás, hány vizsgálat, vetélés, méhen kívüli terhesség, kezelés, inszem, lombik és lelki megpróbáltatás után jött össze nekik egyáltalán az első baba. Talán rájönnél, hogy micsoda királylányos hisztit produkálsz jelenleg.
Méltatlan vagy az anyaszerepre.
Kérdező! Ezt a problémát ha ilyen súlyos kezelni kell szakemberrel.
A válaszolók többsége meg a fröcsögésből ítélve, szintén nagyon jó szülő, vagy szülőjelölt lehet...Kit érdekel, hogy nálatok nem jön a baba? Más itt a lényeg. A legtöbbnek fogalma nincs a terhességről és az azzal járó érzelmi hullámvasútról. Én gyorsan terhes lettem mindig (első próbálkozós hónap), az első problémamentes volt, majd volt 3 vetélésem! A mostani terhességemnél szintén minden rendben, de eléggé bepánikoltam! Voltak pillanatok, amikor azt mondtam, hogy ezt nem is akarom! Ezek a gondolatok az előtte lévő kudarcok miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!