Milyen ez már? Ne vállaljon több gyereket, ha véletlen nem bírkózik meg mindennel egyedül néha napján?

Vannak egy gyerekes rokonaim. Valaki mindig ott van segítségnek. Vagy kaját visz, vagy csak elviszi sétálni , hogy anyuka feltakarítson. Az egyik konkrétan állandóan nyafog, hogy gyerek mellett semmi ideje. És szinte megértően habtákban állnak a háza előtt a családtagok szegény segíteni. Ezeket egy közös kapcsolattrató rokon meséli, mélyen együttérezve velük. Nekem ezzel különösebben nincsen semmi bajom. Úgy csinálják ahogy jól esik.

No, nekünk megszületett a 3-dik. Van egy nagycsoportos, egy bölcsis és egy apróság. A nagycsoportos már jár délutáni kézművesre és kezdeti talajtornára. A kis bölcsis zeneoviba heti 2-szer délután. Mindent, de szó szerint mindent megoldunk házon belül. Megy a dolog. Mi ilyenek vagyunk. Fáradtak vagyunk az tény, de úgy gondoltjuk most nem ugraszthatjuk a fáradt mamát mindenért aki még dolgozik. Rásadásul a szomszéd városban lakik.

Adódott, most, hogy a pici lázas lett, apukájuk külföldön épp most újra. Nem vihetem tömegbe a kicsikét. Megkértem egy közeli hozzátartozónkat, elvinné-e az ovist a tornára. Erre ő: "mondtam én, hogy nem fogsz boldogulni 3 gyerekkel". Nem is tudok erre mit mondani, olyan szomorú lettem.

Most ez mi?? :(