Anyukák, milyen gyakran érzitek úgy, hogy túl sok már az otthonlét?

" nincs nap, hogy ne vágynék vissza a "világba","

Én nem éreztem így. Néha persze sok volt a takarítás, mosás és egyéb körforgás, de szerettem itthon lenni.

Én ezért kezdtem el tanulni levelezőn, és nagyon sokat segített, ráadásul profitálhatok majd belőle.

Ha nem is egyetemet, de valami tanfolyamot, nyelvtanfolyamot, továbbképzést, sportfoglalkozást nézz ki magadnak, és járj el. Csodát tud tenni! :)

Tok normalis!en kb 6eve vagyok itthon,most 5, 3 evesek es 4 honapos a legkisebb.Igy tervertuk,tudatosan vallaltuk oket,nagyon szeretek veluk lenni,en szerintem ez is munka es kihivas.nem tudom neked mennyi idosek de nalunk mar korulhoz kepest "komoly temak" merulnek fel neha,vannak jatszoteri,ovodai konfliktusok amiket meg kell beszelni,kezelni kell.en ugy erzem ki tudok teljesedni ebben,hiszen mindig erre vagytam.ennek ellenere most en is bezartnak erzem magam,sokszor az esti furdetest vacsiztatast is egyedul csinalom...jobb lesz ha tobbet tudunk kinenni csaszkalni.E mellett nekem bizony van olyan hogy hagyom oket meset nezni en meg telefonalok...nyilvan ez ritkan van de ha az ember lazit,nincs mindig a "fenekukben" akkor egyreszt megtanuljak feltalalni magukat masreszt nekem is egy kis "semmittevos" idom amibe iszok egy kavet vagy netezek:)

Kitartast!:)