Mi volt a szülés után a legrosszabb gondolatod?

Őszintén? Nekem nem voltak, nincsenek ilyen gondolataim. A régi élet szép volt, jó volt, de vége van, most új életünk van. Sose sírok a múlt után, nem nézegetek hátra, csakis előre. Akkor vállaltunk babát, amikor már lelkileg fel voltunk készülve a változásokra, felfogtuk, h az életünk onnantól más lesz. Nem rosszabb, csak teljesen más.

Nincs igazad kérdező, nem mindenki gondol olyanra, h bárcsak ne lenne gyerekem...ezt sztem olyanok gondolják, akiknek becsúszott, hirtelen jött, nem jókor és persze, h ők siratják az egyik percről a másikra elveszített életüket. Mi nem elveszítettük,hanem önként adtuk fel és így tényleg nagyon más érzés lehet. Egyébként mintababa.

A legrosszabb gondolatom az volt,hogy elveszíthetem őket...

Bár ne lenne gyerekem,bárcsak.megint független lennék és társai kapcsán én is arra tudok gondolni,hogy vagy nem érett rá az ember,nagyon nem jókor jött,vagy nagyon nem jó emberrel vállalt gyereket.

Nekem az szokott eszembe jutni,hogy ugyan mi a f,szba fáradtam el régen,gyerek nélkül,napi 8 óra alvás után... :-)

Én se érezném magam tehetetlennek és kimerültnek mintababával.

Ehelyett van egy 6 hónaposan is hasfájós babám, amit lehetett kipróbáltunk és semmi javulás, hónapok óta várom a csodát, más babák vagy egyáltalán nem hasfájósak, vagy elmúlik 3-4 hónapos korban. Ehelyett megy mióta megszületett az egész napos nyűglődés, cipelés. Ennek a lelki része a legfárasztóbb, mint irtam a tehetetlenség. Persze 3,5 hónapja így hozzáállni, hogy már nincs sok hátra. Persze számítottam rá, hogy hasfájós lesz de meddig?? Terveztük egyébként és nagyon vártunk rá. De ez az egész néha annyira kiakasztó, egy jelentős alváshiány mellé néha jönnek az olyan gondolatok, amit írtam is. Volt hogy napokig óránként felkelt és alig tudtam visszaaltatni 2 héten keresztül.

5 hetesen egy hétig kórházban lenni és 3 féle szakrendelésre járni egyébként tényleg egy álom, mindenki vágya.

11-es

Nekem sokszor olyan gondoltaim voltak és vannak is,hogy mi van ha vele történik valami?Már nyugodtan meg se halhatnék mert akkor mi lesz a gyerekkel? Vagy mi van ha éppen vele történik valami,azt nem bírnám ki...

Amúgy az én gyerekem is minta baba volt,teljesen probléma mentes,tervezett,vágytunk rá,de mégis voltak bennem rossz érzések mert a kapcsolatom az apjával nagyon megromlott mikor kiderült,hogy megcsalt.

Nekem jól esik azt olvasni hogy másnak is voltak negatív gondoltai,szerintem ezt a "kemény vagyok" dumát hanyagoljuk,nem kellenek most ide olyanok akik megmondják a tutit.

3 hetes a kicsink, én végig dolgoztam a terhességemet, egyetemi tanárként. A legrosszabb gondolatom eddig az volt, hogy az itthon töltött idő alatt biztosan el fogok butulni.

Szerencsére álombaba a kisfiunk, aki alszik, eszik és boldogan elvan velünk, így jut időm közélettel, politikával is foglalkozni, hogy tudjak felnőttekkel is beszélni majd.

Az elsőnél a folyamatos sírás-evés idején azt kívántam, bár ne vágtam volna bele, aztán magamat gyűlöltem emiatt. Szetencsére 1-2 nap alatt elmúlt.

A másodiknál semmi hasonló, ő kis oxigénhiánnyal született, nagyon aggódtam érte. Az volt a legrosszabb gondolatom, amikor arra gondoltam, hogy majdnem meghalt, meg én is. Ez minden negatív érzést törölt, de tényleg. Olyan szinten lettem felülírva fejben, amit el sem tudtam képzelni.