Miért nem figyelünk a másikra jobban?

Ez olyan murphi torvenye. Minél jobban vigyàznál valamire,valakire, annál több bajt vonz be az ember.

Amugy pont jo helyen kérdezed...itt se kíméli senki a másikat...

Sajnos van ilyen..és bizony, Murphy törvény. Az ilyenekbe mindig én is belefutok. Ha nagyon vigyázni akarok valamire, akkor tuti ráfázok. Ha valamit nagyon keresek, tuti nem találom. Ha valahova nagyon sietek, akkor tuti baleset van, késik minden, és még az ég is leszakad.

A megoldás, hogy te ugyanúgy figyelsz a többiekre mint eddig, hogy ne növeld az figyelmetlenek számát. Illetve én indokolt helyzetben rá szoktam szólni a másikra ha bunkó. A terhesség, nagy has eléggé indokolt. Illetve amikor mindkét karom fel volt kötve és valaki barom volt, arra is rászóltam, hogy odafigyelhetne jobban.

Már azzal elértem valamit, ha egyáltalán elgondolkozik rajta.

Engem érdekel. :)

De tényleg, vannak ilyen helyzetek, velem is előfordult kismamaként. Azért a többség még normális.

Én úgy érzem a lehetőségeimhez képest mindig odafigyelek másokra, kismamákra különösen. Ha tömegközlekedek és jön egy kismama, mindig felpattanok többed magammal, hogy átadjam a helyem. Ennek ellenére előfordult már olyan, hogy pl buszon nem tudtam eldönteni egy hölgyről, hogy terhes e vagy sem, így vártam, hogy ő jelezze, ha le szeretne ülni. Olyan is volt, hogy majd fél órát álltam a tescoban, és csak a pénztárnál vettem észre, hogy mögöttem egy kismama áll.

Másik oldalon ugyanakkor volt, hogy egy hosszas utazáson az előttem ülő kismama ütközésig döntötte hátra a székét, de eszébe nem jutott volna megkérdezni, hogy amúgy én így elférek e. Sőt, olyan is volt, hogy 40 fokos lázzal, szemmel láthatóan nagyon betegen és nagy fájdalmak között vártam a soromat az orvosnál, míg nem betipegett (igen, tipegett a tűsarkújában) egy kismama, és se szó, se beszéd bement a rendelőbe. Kb 15 percet töltött benn, a táppénzéről beszélt vmit. Azért ilyenkor annyit illenék odaböfögni, hogy ne haragudjanak, vagy valami... Szóval ez kicsit ilyen vica versa dolog. Nem biztos, hogy direkt nem vették észre az állapotod (valószínűleg te sem szúrsz ki minden terhes nőt az utcán), viszont sztem majdnem mindenkinek van hasonló sztorija, csak épp a magát mindennél és mindenkinél fontosabbnak tartó kismamával.

Angliaban lakom, a metron, vonaton MINDIG atadtak

a helyet, volt, hogy tobben is felalltak egyszerre.

A boltban a penztarnal a sorban rengetegszer elore engedtek! Probafulkenel a sorban is elore engedtek.

Na, ezert koltoztem el otthonrol, mert itt ennyivel masabb a mentalitas!

Mindkét terhességem idején nagyon pozitívan csalódtam az emberekben. Engem nem értek ilyen atrocitások, ellenben mindig átadták a helyüket az emberek, szó szerint megcsodálták vadidegenek a pocakomat, annyi pozitív visszajelzést kaptam terhesen, hogy abszolút kiváltságosnak éreztem magam. Mondjuk én olyan boldog kismama voltam terhesen, hogy 2 méterrel a föld felett lebegtem. Lehet, hogy ezt a más tudatállapotot érezték meg az emberek. Átragadt rájuk a boldogságom. Azóta két kisgyermekkel szintén jó tapasztalataim vannak. Figyelmesek az emberek, igaz, hogy két olyan elbűvölő kis csirkefogóval utazom nap, mint nap, hogy az emberek azonnal olvadoznak a gyerkőceimtől.

Légy pozitívabb, Kérdező!

Ja, egyébként Budapesten élek!