Babát várok, de anyósom kézzel lábbal hadakozik ellene. Lehet ebből még jó anyós viszony? Eddíg nyeltem a párom miatt.

5 ève vagyunk együtt. 2 évig albérletben laktunk és a tavaly vásárolt közös házunkat idén befejezik. Anyósom szerint,még fiatalok vagyunk,vetessem el(eszem ágában sincs). Eddíg azthittem kedvel,ezek szerint mégsem.

25 éves vagyok,stabil szakmával,munkahellyel,diplomával. A párom 30 éves,mérnök. Nem értem a problémáját anyósomnak,bár sejtem,hogy az a gondja,hogy a páromnak jóval magasabb a fizetése mint nekem. 3 hónapja ebédnél,minden előzmény nélkül megkérdezte,hogy hogy működik a külön kassza nálunk. Mondtuk,hogy egy kasszán vagyunk,akkor fel volt háborodva,hogy de hát a fia többet keres jóval. Nem a pénzéért szeretem és nem is költöm. Emellett pedig a házba ugyanannyi részt tettem bele (nem tagadom,szülői segítséggel) mint ő.

A lényeg. Eddíg nyeltem,nem szóltam,meghúztam magam,hogy ne legyen bonyodalom,de kezdem unni. A hormonok is közrejátszanak,de egyre többet sírok miatta,főleg ha belegondolok,hogy talán engem utál és a gyerekünket sem fogja szeretni.

A párom megmondta az édesanyjának,hogy mégegyszer meghallja tőle az abortusz szót,akkor nem fogja többé rányitni az ajtót. Na de anyósom azóta 2x is mondta nekem telefonba,de én azóta sem mondtam a páromnak,ismerem..beváltja az ígéretét. Mit tehetnék még?

Alapjáraton nyugodt típus vagyok,de egy idő után kirobban a feszültség. És most pont itt tartok. Anyagilag biztosítva vagyunk. A ház hitelmentes (falu) és a baba születésére be lesz fejezve minden rajta. Mi a gondja még? :(