Szerintetek a meny/vő-anyós/após viszony egy alárendelt viszony?

Szerintem attól függ.

Régebben egyértelműen az volt, ahol a fiatalok a szülők házában, háztartásában éltek.

Manapság, ha hasonló felállásban élnek - tehát a szülőknél egy szobában, stb., akkor szintén.

Ha önálló háztartást vezetnek, akkor semmiképpen sem!

Szerintem a kölcsönös tisztelet mindenkinek kijár, függetlenül attól, hogy milyen rokoni kapcsolatban állnak a felek, de még ha anyagi függőségben is állunk valakivel (pl munkáltató-beosztott, szülő-gyerek), még akkor sincs joga senkinek a másikat kioktatni, megalázni.

Én pl felnőtt fejjel senkitől sem tűröm el, hogy fölérendeltként számomra elfogadhatatlanul viselkedjen bárki, de ehhez az kell, hogy el tudjak tőle szakadni anyagilag is, ha szükséges.

Nem!

Mindkettő önálló, felnőtt ember. Tiszteletben kell tartani a másikat.

'az anyagi támogatásért cserébe nekem tűrnöm kell, mert "kell a pénzük"'

A pároddal is baj van!

Nem.

A pénzüket meg dugják oda, ahol a legszűkebb nekik.

Semmi esetre sem.

Mi a párommal ugyan nem vagyunk összeházasodva és nem is tervezzük / " anyósék" tudnak róla/ de van egy 8 hónapos kislányunk. Párom 34 éves lesz én 21 vagyok. (Mielőtt valaki beszólna tervezett baba volt, mindketten dolgozunk, egyikünk sem roma származású, párom diplomás én jelenleg nyelvvizsgára készülök.) Lakást félig hitelből félig "Anyósék" támogatásából vettünk, szám szerint 5,5 milliót adtak bele.

Mivel mindketten majdnem 3 szor idősebbek mint én tisztelettel bánok velük. Előre köszönök, magázom őket, kikérem a véleményüket még ha később nem is úgy csinálok valamit. Ha náluk vagyunk segítek főzni, mosogatni. Ugyanígy ők is. Nem rekesztenek ki, maximálisan elfogadnak, mindkettővel nagyon jól tudok beszélgetni, kíváncsiak a véleményemre bizonyos esetekben ötleteimre és örülnek hogy végre férfit faragtam a kisfiukból. :D

Szerintem ez az ideális "anyós-meny" viszony nem az amikor marják és kitúrják egymást.

Párom ugyanilyen jóban van a szüleimmel, sokat tudnak beszélgetni.

Eleve probléma van a kérdésfelvetéssel.

Nem a pénz határozza meg az emberek egymáshoz való viszonyát előszöris.

Másodszor meg mi ez a felső-alsóbbrendűségi megközelítés?

Konkrétan,mi az a kritikán aluli viselkedés?

Ha az nem tetszik,hogy böfögnek,kritizálják,hogy túl mély a dekoltázs,vagy pocsékolod a saját pénzedet,stb. csak örülhetsz hogy őszintén kifejezik a gondolataikat.A saját stílusukban,a saját szavaikkal,úgy,amilyenek ők.Ők,akik létrehozták -neked- a férjedet.

Mosolyogni nem kell,ha nem érzed úgy,hogy őszintén tudnál mosolyogni.

Nyugodtan megmondhatod őszintén,hogy mi nem tetszik,finoman,jóindulatúan,amilyen te vagy.

De azt soha nem szabad elfelejteni,hogy ők hozták létre az embert,aki neked magadnál is fontosabb,és aki hozzájuk tartozik.

Nem lehet,hogy a párod az anyagi támogatásért való szerinted "tűrést" csak azért így fogalmazta meg,mert azt gondolta,hogy így érted meg -csak-?