Miért irigy az átlagos szülő a gazdag szülőre?

Amiket a 7-es válaszoló mond, azok igenis igazak. Ha megdobnának egy jó kis nyaralással gyerekestül, elutasítanád? Vagy ha pihenhetnél valami más módon? Ha azt a kaját tudnád megvenni, amit akarsz és nem kellene nézni az árakat?

Természetesen nem kell a 600-adik iszonyat drága játékot megvenni, mert nem attól lesz boldog a gyerek. De minőségibb élettől igenis mindenki boldogabb lenne, anyától a gyereken át a kutyáig mindenki, ezt kár is tagadni.

Illetve nem utolsó, hanem aki utánam írt. A vágyakozás meg az irigység nálam nem elkulonitheto! Amikor a szomszédom egyszercsak megjelent a vadiùj BMW terepjáróval, hát mondtam magamban azanyja! Miért pont ő? Miért nem én vagyok aki ott ül? ??

Nekem ez a kettő pont ugyanaz. Sztem a többség szerint az irigység rosszindulatbol fakad. Na azért néha igenis, de azért nem a másik a hülye, amiért én nem keresek annyit!

A főnököm a felső ezerbe tartozik a vagyona alapján.

Viszont azt is látom, hogy milyen embertelen mennyiségű munka van mögötte. Mióta megkapta a diplomáját, napi 12-14 órákat dolgozik, vérnyomáscsökkentőt szed 35 évesen és gyomorfekély elleni teákat iszik.

Az ő főnöke, aki talán az elő 100-ban is benne van, még rosszabb állapotban van egészségileg. Hiába van pénze magas színvonalú egészségügyi ellátásra, a stressz, a terheltség kiszívja őket.

A magánéletre is kevesebb idejük jut, akkor is csörög a telefonja munkaügyben, stb.

Erre mondom azt, hogy utána lehet csinálni. Mindkettejük élettörténetét ismerem, kifejezetten szegény családból származnak. Rengeteget tanultak és rengeteget dolgoztak.

Mondjuk ezeket a százezres babakocsikat és társaikat én sem tudom megérteni, de ha anyukát ez teszi boldoggá...

Sokan kérkedésből vesznek meg ilyen dolgokat, az se jobb, mint aki irigykedik. Mint már írtam én nem irigylem az anyukákat, csak a gyerekeik lehetőségeit szeretném az enyémeknek is. Nekem nem szempont, hogy Stokke legyen a popója alatt, mert az a gyereknek édes mindegy, de jó lenne, ha lenne pénzünk lovagló órákra!

Én pontosan ezért nem szoktam beszélni arról, mi mennyibe kerül. Ha rákérdeznek, akkor kitérő választ adok. Amúgy is pofátlanság más zsebében turkálni.

Nekem kettős tapasztalataim vannak. Vannak nagyon szorgalmas, rendes, kedves, szegényebb ismerőseim, akik sosem azt nézik, miért mit veszek, hanem örülnek annak, hogy jól megvagyunk. Igaz, tudják, hogy mennyit dolgozunk érte, és azt is tudják, hogy milyen keményen tanultam fiatalon, és képzem magam még most is azért, hogy ezt elérjük. Azt, hogy keményen dolgozunk, csak azért nem írom, mert ők is, csak a végzettségük miatt sokkal kevesebb a jövedelmük.

Van az ismerőseimnek egy másik része, akik azt nézik, kinek mije van. Persze, velük legszívesebben nem tartanám a kapcsolatot, de rokoni szálak miatt tartanom kell. De ők semmit sem tesznek az előre jutásért. Pl. hölgyike munka után csak tévézik, face előtt ül és társai. A gyerekeiket is sokkal gyengébb iskolába íratták, mint amit el tudnak végezni. Az apa meg majd minden este eljár otthonról (ettől még rendes ember). Na, náluk már ott van erősen az irigység, és azt nézik, már megint miért és miből vettük ezt meg azt.

Azután van olyan pénzesebb ismerősöm, akit egyszerűen azért nem szeretnek, mert állandóan kérkedik. Folyamatosan. Nekem is ellenszenves, én sem kedvelem. Persze semmit sem a saját erejéből ért el.