Ebbe csak én félek belegondolni?

Csatlakozom az előttem szólókhoz.

Lassan 34 éves vagyok, most várom a 2. gyerkőcöt. A fiam már 6,5 éves. Boldog párkapcsolatban élek már 9 éve.

Én már 18 éves korom előtt jóval olyan voltam, mint amiket leírtál. 15-16 évesen már péntek-szombat bulizni jártam, discoba, ittam (anyámmal együtt jártunk). Cigizni csak később kezdtem.

Anyám is mesélt meredek dolgokat a fiatal koráról, ők is vadultak rendesen.De nyugodtan kérdezd meg a szüleidet, biztos, hogy ők is próbálgatták a határaikat anno, csak ezt sokan szeretik elfelejteni, meg ciki a gyerek előtt, stb.... :)

Annyira szánalmasnak tartom ezt a dumát, hogy nem tudom elmondani... Szüleink, nagyszüleimk generációja pontosan ilyen volt. Zacher Gábor nyilatkozta egyik interjújában, hogy csak azért nem drogoztak kamaszkorukban, mert nem volt. De azt senki ne higgye, hogy ő nem ment haza 16 évesen satu részegen egy-egy buliból.

De ha mindenáron ahhoz akarunk ragaszkodni, hogy a mi generációnk mekkora egy hitvány sz*r, akkor abba kicsit gondoljunk már bele, hogy ki is nevelte ezt a generációt? Ja, hogy a mi szüleink? Na hagyjuk is a témát. Nagyon felidegesít, mikor a szüleimmel, nagyszüleimmel egykorú emberek szidnak minket, de az még idegesítőbb, mikor valaki a saját generációmból azzal próbál kitűnni, meg várja a vállveregetést, hogy itt értetlenkedik. Egyébként az én környezetemben az általad leírtak vannak kisebbségben, te forogsz puttó körökben, amennyiben majdnem mindenhol ezt látod.

32 vagyok, a leírtak alapján későnérők vagytok :D

mi 18-20 évesen hagytuk abba ezt az életet :D olyan 16-18 éves korom között minden pénteken ittam-cigiztem-buliztam, reggel jártam haza, pasiztam... 18 évesem ismertem meg a férjemet, most várjuk a 2. gyerekünket, mindkettőnknek jó végzettsége van és jólfizetett állásunk, szóval én nem aggódok a korosztályotokért :)

Félek leírni, de a te korodban, pontosan 18 évvel ezelőtt én is minden pénteken partyztam, viszont nem alkoholt fogyasztottunk hozzá, hanem minden egyebet, ami akkor elérhető volt...

2 évig éltem ilyen életet, azután magamtól kiszálltam, amikor láttam, hogy körülöttem mindenki süllyed egyre lefelé és már nem számítanak nekik az emberek, csak hogy összejöjjön a pénz a cuccra, pl. konkrétan a barátnőm ellopta az órámat és eladta, persze mindezt letagadta és összevissza hazudozott. Na ekkor tudatosult bennem, hogy ez már nem buli...

Na mind1, elég sokat pasiztam is 24 éves koromig és úgy érzem, hogy kipróbáltam mindent, amit akartam, tehát a lehető legjobbkor ismerkedtem meg a párommal, aki azóta az egyetlen férfi az életemben! Van 2 gyerekünk, felépítettünk egy életet, tisztességesen dolgozunk, jól keresünk, van egy vállalkozásunk is, gondolunk a jövőnkre és a gyerekeinkére is.

Amúgy a párom is keresztülment azon, amin én, de ezeket senki meg nem mondaná rólunk, tehát szerintem az, hogy valaki fiatalként mit csinál, nem jelent semmit.

Én pl. örülök neki, hogy annyi mindent megtapasztaltam, mert így egyrészről soha nem vonz az az élet, míg a józanul élő barátaimnak saját bevallásuk szerint időnként támadnak olyan vágyai, hogy kipróbáljanak ezt-azt, sőt az első szerelméhez férjhez ment barátnőmben mostanában tudatosult, hogy még sosem volt más pasival a férjén kívül, így elkezdett kifelé kacsintgatni.

Na pontosan ezekért a dolgokért érdemes fiatalon élni, bulizni stb, persze mindenki a vérmérsékletének megfelelő módon :)