Más járt/jár hasonló cipőben?

Már van egy egy éves fiúnk, júliusra várom a következő babát. Férjemmel kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, de úgy érzem, nem tudok rá eléggé felnézni mint egy férfira, s nem is kívánom úgy. Szeretem, mert nagyon jó ember, férj és apa. Aggódok érte a hétköznapokban, jó összebújni, stb, de valami nem kerek, nem az a nagy szerelem, de ezt tudtam már az elején és ő is tisztában volt vele. Lehetünk ennek ellenére boldog család?! Eddig szentül hittem hogy igen, de most a felmerült problémák miatt melyek sorban az ő által örökölt anyagi károk miatt adódtak, elbizonytalanodtam. Vagy most a terhesség miatti hormonok kavartak meg, nem tudom....