Vannak itt olyan anyukak akiknek a ferje kulfoldon dolgozik? Hogy birjatok? Megeri a tavollet?

Természetesen én is hozok rossz döntéseket, de ilyet, hogy a család elváljon egymástól, csak a legvégső esetben hoznék. Nem tudom, hogy ti most ott tartotok-e. Én őszintén szólva nem ezt látom a környezetemben. Az ilyen családok (akiket én ismerek) vagy felelőtlenül vettek fel hitelt (ami akkor is egyételmű volt), vagy túlvállalták magukat a gyerekszámot illetően, vagy az egyik fél (jellemzően a nő) nem akar dolgozni, inkább a másik gürizzen az egész családért. Persze lehetnek egyedi esetek, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen rossz helyzetbe, csak én nem ismerek ilyet.

Kívánom, hogy jól alakuljanak a dolgaitok.

Valaki irta, hogy a ferje is kint dolgozott es hetvegente hazajott.

Igy szerintem kibirhato.

Az en ferjem reggel 7 kor megy , 9-10 re er este haza minden nap, ugyhogy eleve csak hetvegen latjuk

Én sem biztatlak....a közeli ismerőseink közül mindenkinek ráment a kapcsolata.Ám az is hozzá tartozik,hogy azért ment ki a férj,mert kellett a pénz(hitel(ek),nehéz anyagi körülmények).

Az én Férjem is kijár(Németországba),de a nem a kényszer miatt.Szintén 3 gyerekünk van,nincs hitelünk,itthon is van munkája,magánvállalkozása(épületgépész),de kint nagyon várják(évek óta dolgozik a német megrendelőnek,akkor megy ki,ha itthon nincs munkája,vagy 2 munka között van 1-2 hét szabadideje)és meg is becsülik.Ő 1.5-2 hétre megy-aktuális a dolog, ma reggel indul-de így is nehéz elengedni.Nekünk megéri(pláne,hogy ez csak köztes munka),kb.350 ezer ft-nak megfelelő eurot hoz haza.

Persze, hogy kibírja a házasságotok, ha igazán szeretitek egymást, és persze, hogy nagyon nehezek lesznek az éjszakák nélküle.

Menjen ki, teremtse meg a feltételeket, addig te is befejezed a sulit, és mehettek utána.

Ha a pénz fontosabb a közelségnél, mindennapoknál, akkor megéri.

Viszont ha az a fontosabb, akkor meg az a kapcsolat olyan is, simán kibírja...

Mi biztosan nem vállalnánk be.

"Mindenkinek más az értékrendje. Látod, van akinek megéri az új bútor, a háztartási gép, a nagyobb, hiteles lakás hogy nincs együtt a család. Nekem nem érné meg."

Maximálisan egyetértek.

Mi külföldön élünk a férjemmel - EGYÜTT!! Nekünk alapvető volt, hogy ha megyünk együtt megyünk,nem az egyikőnk. Eleve gusztustalannak tartom azt a felállást, hogy a férfi rohadjon bele a munkába külföldön, lakjon 5-6 ismeretlennel együtt, éljen szarul és küldje haza a pénzt, hogy a gyerekeknek és a feleségnek jó legyen. Miért mindig csak egy emberre hárul a felelősség?

Nőként el sem bírnám fogadni, ha a férjem ezt felajánlaná, mert van szívem, szeretem! És ha nehézségeink vannak (akár anyagi,akár más), azért mindketten felelősséggel tartozunk, nem csak ő!

A másik az,hogy én is ismerek 3 ilyen családot is, akiknél ez a felállás megy, hogy csak az egyik...

1. A férj havonta 1x jár haza, ezalatt megszületett az első csemete. Az elején minden szép és jó, aztán egyre kevésbé van kedve hazamenni, ha hazamegy akkor is csak haverozna, vagy fetrengene a kanapén. A feleség piszokul elkényeztette a gyereket és egész nap rajta lóg. Közben siránkozik, hogy hogyan szakítson,hova menjen a szép nagy házból, ami a férje fizetéséből van - nincs kedve nyomorogni a sajátjából.

2. A férj már 3-4 éve kint dolgozott, mire kijött utána a családja is. Hipp-hopp kiderült, hogy orba-szájba csalta a külföldi tartózkodása alatt a feleségét, el is váltak. Mondjuk egészen happy end, az ismerősöm (anyuka) a gyerekekkel kint marad, jól élnek, nem bánta meg.

3.Itt a nő ment külföldre, a gyerekek már nagyobbak voltak. Pár év után beleszeretett egy külföldi úriemberbe, összeházasodtak és elhagyta a családját - nagyon messzire költöztek,évi 1x jár haza. Mondjuk itt a gyerekek tényleg elég nagyok voltak már, de akkoris durva.