A párom nem szeretne gyereket még legalább 6 évig. Hogyan nyomjam el addig a saját anyai ösztönömet?
Ő egy nagyon logikus, kétlábbal a földön járó ember, mindent pontosan kiszámolgat és megtervezget. Így jutott arra a számításra, hogy legalább 6 évig még tuti nem vállaltunk gyereket. (Most is el tudnánk tartani, de ő olyan anyagi biztonságba szeretné, hogy nekem pl. már abszolút ne kelljen dolgoznom...) Szeretem nagyon a páromat, jó a kapcsolatunk az elejétől kezdve, és úgy gondolom, hogy tényleg szuper apa lenne. Bennem azonban mostanában fel-fel törnek az anyai ösztönök, főleg hogy azt látom, a kortársaim nagyrésze már babázik. Nem szeretném és nem is fogom a páromat győzködni, hogy márpedig jöjjön előbb a baba, úgy gondolom az nem vezetne semmi jóra. Magamban viszont hogy tudnám kicsit "elnyomni" ezt az ösztönt?
L24
Ha idosebb lennel, akkor azt mondanam, h semmikeppen se menj bele abba, h meg 6 evig vartok. De 24 eves vagy, ugyh szerintem meg boven van idod a babaval. Elhiszem, h feltornek az anyai osztonok benned, de ha mar gyereked van, akkor egy csomo dolgot nem tudsz majd megtenni, amit szivesen megtettel volna.
En 32 evesen szultem es egyaltalan nem erzem magam lekesve semmirol, sot azok az ismeroseim, barataim, akik huszonevesen vallaltak gyereket, most mind ott tartanak, h nem tudnak mit kezdeni magukkal, meg sajnalkoznak, h mennyi mindenrol lemaradtak.
En pl imadok utazni, olvasni, baratokkal erre-arra csavarogni, jonni, menni...de foleg utazni. huszonevesen is rengeteget utaztam es eltem kulfoldon, de erre igyekszem a gyerekek mellett is srot keriteni, bar sokkal nehezebb...
Szoval, en azt mondom, h raersz meg 29-30 eves korodig. tovabb viszont ne engedd a parodat varakozni.
Nálam más miatt nem lehetett gyerek a húszas éveimben, én kutyát tartottam (és tartok a mai napig) az anyai ösztöneim levezetendő.
Ennek egy hátulütője, hogy amikor megérkezik a baba, embertelenül nehéz összeegyeztetni a kettőt, legalábbis az elején. Úgyhogy ilyesmit csak annak szabad bevállalni, aki tudja, hogy a nehézségek ellenére sem fog túladni a kutyán, és ha nem zavarja, hogy soha többet nem lesz patika tisztaság az otthonában.
Nézd, nekem ebben a helyzetben azzal lenne gondom, hogy a kettőnk életéről a párom egyedül akar dönteni. Egy harmonikus párkapcsolatban mindkét fél igényeinek érvényesülnie kell, konszenzust kell keresni. Nem maradnék együtt olyan férfival, aki megtervezi az életem anélkül, hogy engem megkérdezne róla! Mi az, hogy egyáltalán ne kelljen dolgoznod? És ha szeretnél? És ha mondjuk 3 év után már a falat kaparod, hogy unod az otthonülést és többre vágysz...
Az én párom is mindent megtervez, de VELEM EGYÜTT. És ha valamit másképp gondolok, akkor megbeszéljük, konszenzust keresünk, és akkor ő is képes rugalmasan átalakítani az eredeti elképzeléseit.
Nekem a fentiekből az jön le, hogy te képes lennél teljesen elnyomni az igényeid, és a párod "bábja" lenni, úgy élni az életed, ahogy ő megtervezi neked. Ez ideig-óráig működik, de hosszú távon nem fog! A saját igényeink elnyomása testi-lelki betegségek forrása.
Ne nyomd el, beszélj vele.
Egy gyerek 2 ember döntése, nem határozhat egyedül ő maga úgy, hogy beleszólásod se legyen.
Ráadásul már most is el tudnátok simán tartani, de azt akarja, hogy te többé ne dolgozz? Ebbe neked is van beleszólásod, sőt, nehogy már ő határozza el mikor mi történjen az életedben
Amúgy meg 24 éves vagy. Tegyük fel 30 évesen kezdtek el próbálkozni a babával, semmi se garantálja, hogy rögtön összejön.
Mi is ekkorra terveztük a babát, de egy évig nem jött össze, 31 évesen szültem. Három gyerekre vágytam sokáig, de így már nem lesz az egészből semmi, 35 éves vagyok, talán egy még valamikor összejön.
Szóval én biztos nem hagynám annyiban a dolgot, kössetek kompromisszumot, hogy oké, akkor nem most, de térjetek vissza a témára 1-2, max. 3 év múlva.
Ne haragudj, de nekem nagyon nem tetszik a párod hozzáállása, hogy ennyire irányítja az életed.
Az sosem jó, ha valamit elnyomsz magadban. Ez így igazságtalan, mert az ő biztonságérzetének az az ára, hogy te szenvedsz. (3. évtől nagyon fogsz, ez biztos).
Szóval nem rábeszélni kell semmire, hanem leülni, és megmondani, hogy benned már most erős vágy van a gyerek iránt, és kötni kell egy kompromisszumot.
Egyébként olyan anyagi biztonság szerintem sosem lesz, hogy már abszolút ne kelljen dolgoznod. Ha erre vártok, a 6 évből még lehet akár 10 is, ha azt is beleszámoljátok, hogy nem mindenkinél jön csettintésre a baba, akkor akár 35 éves korodban is csak várhatsz.
Üljetek le szépen megbeszélni a dolgaitokat. Az a lényeg, hogy olyan kompromisszum szülessen, amiben senkinek sem kell elnyomnia a vágyait.
ha már most meg vannak az anyagi körülmények, akkor ülj le vele, és mond el neki, hogy te inkább vállalsz most, de szeretnéd, ha neked is megadatna legalább 1-2 unoka, minthogy várjatok még 6-8 évet, és aztán 32 évesen még további két három évet hogy össze is jöjjön, és aztán 35 évesen úgy szüld meg hogy lemaradtál 10 évről az életéből!
Őszintén, szép dolog hogy tehermentesíteni akar téged, de valami értékesebb mint a pénz: az idő.
A baratnom 25 evesen dontott gyerek mellett.
10 ev utan sikerult nekik - lombikkal !
Ezt azert vedd szamitasba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!