Vágyom saját gyerekre, de más gyereke csöppet sem érdekel. Ezért meg kell szólni?
Jó fél év próbálkozás után végre sikerült teherbe esnem. Nagyon örülök neki, várom meg minden, és igyekszem majd jó anya lenni.
De a családban, ismeretségi körben előforduló babákkal, kisgyerekekkel továbbra sem tudok mit kezdeni, és nem is akarok. Nem vagyok képes ellágyulva, csöpögős tekintettel figyelni őket, sőt, falra mászom más félrenevelt (vagy csak simán "eleven"...) csemetéjétől. Ha jobban megismerném őket, valószínűleg meg is kedvelném, de míg csak kis szirénák számomra, akik a családi ebédeken az asztal alatt mászkálnak, ezt nem érzem kellő alapnak a barátságra. Erre kapom a csípős megjegyzéseket, hogy belém aztán nem sok anyai ösztön szorult.
Én a gyerekeket nem valami kiváltságos, felsőbbrendű fajnak tekintem, mint sokan, hanem egyszerűen fiatal embereknek. A felnőtteket sem szeretem feltétel nélkül, hanem ki kell érdemelniük a bizalmamat, a megbecsülésemet. Aki hülye, annak nem keresem a társaságát, ennyi. Nem vagyok mizantróp, csak tartózkodó és (talán túl) igényes a kapcsolataimra. A saját gyerekemet természetesen szeretni fogom, akármilyen lesz, de miért várja el a társadalom, hogy az idegen gyerekeket is feltétel nélkül imádjam csak azért, mert nő vagyok?
Nektek van ilyen tapasztalatotok?
válasza:
válasza:Ugyan így éreztem én is. Álltam nagy hasal a sok visító, rohangászó gyerek közt és a rémülettől szólni sem bírtam.
Persze a sajátom az más.
válasza:Nekem is voltak kétségeim, hasonló okok miatt. Általában csípem a gyerekeket, az se baj, ha eleven, csak ne legyen idegesítő.
Ha barátok, rokonok körében született egy baba, kíváncsi voltam rá, de valahogy sose remegtem érte, hogy foglalkozzak vele. Felnőttekkel sem vagyok valami kezdeményező, ugyanígy egy kisgyerekre se szeretem rátukmálni magam.
Mindettől függetlenül szeretnék saját gyereket. Csak mindig bennem volt, hogy más nők odaadó rajongással viseltetnek a gyerekekért, én viszont nem, akkor jó szülő lennék-e.
válasza:De épp ez az, hogy mintha elvárnák, hogy feltétel nélkül imádjam, de minimum csodáljam a más gyerekét is. Elsősorban az idősebb generációról beszélek, de nem kizárólag.
Egyszer egy rokonom látogatóba jött családostul, és ahogy tessékeltem őket befelé, kikapta a féléves gyerekét a mózeskosárból és szó nélkül a kezembe nyomta. Közben leste, milyen képet vágok. Köpni-nyelni nem tudtam. Hallott ez már a privát szféráról?! Nem borulok a nyakába egy vadidegennek se, basszus.
(Amúgy semmi bajom a kissráccal most, hogy már jobban ismerem, mielőtt máglyára vetnétek.)
Tegyük hozzá, hogy tuti behúzok egyet annak, aki elkezdi simogatni a hasamat a terhesség alatt...
válasza:Érdekes. Nekem pont fordítva volt. Én amíg vágytam saját gyerekre, minden kis gyerekre "rávetettem" magam, ahogy egy előző válaszoló fogalmazott. :-)
Amióta vannak gyerekeim azóta másé hidegen hagy. Kivétel persze azok a gyerekek, akik valamiaért közel állnak hozzám, de a babusgatás, ajnározás már rég nincsen.
Szerintem ne törödj mással! Nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. Majd a sajátoddal más lesz, az biztos!
válasza:Nos,én a bölcsiben,oviban is falramászom más gyerekétől,főként bizonyos gyerekektől és szüleiktől. Mondjuk alapja is van,hisz a köszönni nem tudás és saját taknyuk szívogatása kifújás helyett(és itt most szülőkről beszélek) nálam eleve bukó helyzet (a gyerekeiket sem épp az eleven jelzővel szokták illetni)!
A többivel elvagyunk, de nem ugrálok értük. Van neki anyja,apja,majd az ugrál nekik!
Egy idegen gyerek mindig más! A sajátodat viszont imádni fogod,minden csínytevésével,szirénázásával együtt!
válasza:Ez kb olyan, mint amikor 23 évesen beszóltak nekem, hogy ha most ilyen arcokat vágok a kaki szagára/látványára, akkor mi lesz velem, ha anya leszek?
Mi lenne? Basszus a saját gyerekemről beszélünk, azt azért ne hasonlítsuk már össze más produktumával a retyóban... Vagy minden nő kamaszkortól kezdve könnybe lábad egy kakis pelenka látványától?!
Na kb ez a véleményem, gondolom értetted, hogy neked adok igazat :D
válasza:Jah,az meg a másik kedvecem volt mikor terhesként "gyakorolj!"felkiáltással hozzámvágták a gyerekeiket!
Én visszadtam és mondtam,hogy kössz,de lesz kin gyakorolnom...
Társadalmi elvárás,hogy szeresd őket,nem kötelező neki megfelelni,de a sajátodat azért érdemes szeretni! ;-)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!