Amikor a nö MÉG nem akar gyereket!?

Nem, nem lehet megsaccolni, viszont ha akarsz egyáltalán valaha gyereket, nem árt még 40 előtt belevágni.

Nem leszek népszerű - az eddigi hozzászólások alapján -, annál inkább tényszerű.

Ha nem az minden vágyad ebben a pillanatban, hogy anyává válj, ne tedd!!! Az, hogy a férjed mit akar, ebben az esetben nem sok vizet zavar. (Ha ő lenne, aki nem akarja a gyereket, akkor nem ezt mondanám, normálisan ugyanis két embernek kell akarnia.)

Neked kell kihordani, neked kell megszülni, neked kell a testi-lelki kínokat elviselni (ha lesznek). Neked kell éjszakánként felkelni, te nem fogsz hónapokig aludni, és neked kell több dologról lemondani. És nem, NEM lehet utazni kisbabával. Legalábbis sok értelme nincs, hacsak nem vagy egy őrült nagy mázlista, és a gyereked semmi mást nem csinál, csak eszik meg alszik.

És igenis éld meg a vágyaidat és a lehetőségeidet, mert évekig nagyon sok mindenről le kell mondanod, ha nem neked, akkor a gyerekednek. (Vannak szülők, akik ugyanúgy folytatják az életüket, mintha semmi nem változott volna, nos, nem lennék a gyerekük helyében...)

Ezt a hülyeséget meg, hogy 30-35 fölött majd lombikra lesz szükséged, felejtsd el!

Az ismerőseim jó része jóval harminc fölött volt, amikor spontán teherbe esett, ezek közül az egyik úgy (3. gyerekkel), hogy nem is menstruál minden hónapban, és már majdnem negyven volt.

Akinek pedig harminc fölött gondja van a fogamzással, annak már alatta is volt. (Dolgozik rokonom meddőségi klinikán, eléggé képben vagyok a dolog hátterével.)

Tessék megnézni Czeizel dr. úr egy-két videóját a témával kapcsolatban, mielőtt riogatni kezditek a népet! (Már akire vonatkozik.)

A gyereknek szerető anyára van nagyobb szüksége, mint fiatalra...

És nem, nem te vagy az önző, hanem a párod. A te életedet a gyerekvállalás sokkal nagyobb mértékben befolyásolja, mint az övét. Ha emiatt tönkremegy a kapcsolatotok, akkor nem is ért annyit. Ugyanakkor az is tény, hogy a házasságok 80%-a romlik meg a gyerek első életévében.

Ha a párod így viselkedik, az számomra semmi mást nem jelent, mint hogy nincs tisztában azzal, mit is jelent pontosan a gyermekvállalás.

És nem azt akarom sugallni, hogy mindenkinek 35-36 évesen kell szülni, mert az a jó, hanem azt, hogy akkor, amikor valóban arra vágyik. Az elhibázott gyermekvállalást a gyerek sínyli meg a legjobban...

(Azt persze nem vitatom, hogy minél később szülsz, annál kevesebb időt tudsz majd a gyerekeddel tölteni, ugyanakkor arra vonatkozóan is születtek tanulmányok, hogy a későn szült nőket a gyermekvállalás megfiatalítja, biológiai értelemben is...)

Bocs, ezt kifelejtettem:

"Sztem pont ez a tudatossag. Kijar annak a kicsi gyereknek, hogy vagyjanak rá, boldogsagba foganjon."

TÖKÉLETESEN EGYETÉRTEK!!!

Tőled nem lehet elvárni, hogy gyermeket szülj, ha most még nem szeretnél. Erre senki sem kényszeríthet, se hisztivel, se durcával, se semmivel.

De a párodtól sem lehet megtagadni, hogy apa lehessen, ha ő meg már most szeretne gyermeket.

Pillanatnyilag mások az életben a céljaitok, más dolgok motiválnak titeket, mindketten másra vágytok. Ha semmiképpen nem tudtok ebben a nagyon is lényeges kérdésben megegyezni és dűlőre jutni, akkor legjobb megoldás a szakítás lenne. Bármelyikőtök is "enged", ott lesz benne a tüske... ha te csak azért szülsz most gyereket, hogy örüljön, akkor ahogyan írtad is, az a kicsivel szemben és veled szemben is kiszúrás lenne. De ugyanúgy kiszúrás a pároddal szemben, ha őt meg megfosztod az apaságtól, mert te még élni akarsz. Nincsen ezzel semmi baj, persze, mindenkinél máskor jön el az érzés, hogy szülő akarsz lenni, teljesen érthető, ha te még élni szeretnél, de a párod meg már családot alapítana - ezért írtam, hogy jelenleg különböző életcélokkal vegetáltok egymás mellett, mindketten más irányba tartotok, és ezt hosszú távon nem lehet folytatni, mert előbb-utóbb boldogtalanok lesztek ebben a kapcsolatban.

Én valószínűleg a helyedben elengedném a srácot, hadd találjon olyan nőt, akivel mindketten ugyanarra vágynak és akivel családot alapíthat, te pedig találj magad mellé egy olyan pasit, akivel utazgathattok, élvezhetitek az életet és aki egyelőre ugyanúgy nem szeretne még szülő lenni, ahogyan te sem.

Remélem, segítettem! :)

mi lenne ha ti lennétek a keresztgyerekkel 1-2 napot teljesen egyedül. itt kiderülne, hogy hogyan is álltok a dologhoz, lehet neked jön meg a kedved, vagy épp rájössz, hogy még tényleg nem akarod. lehet párod jön rá, hogy ez mégsem annyira jó és várjatok még, vagy rájön hogy kell neki.

ha egyezik a vélemény, akkor OK.

ha nem akkor van bibi.

(ha volt ilyen akkor bocs)

Barátnőmnek külföldi volt a férje, több mint 1000 km-re laknak, ráadásul nincs direkt repülő, szóval vonat+várakozás+repülő.

Amikor a második babája megszületett, a srác lelépett.

Egy kis gyerekkel+ egy két hónapos babával már egyedül tette meg az utat, évente 2x jön, a többi esetben a szülei mennek.

Ha ketten vagytok az utazáskor, az lényegesen könnyebb, ha van direkt repülőút, akkor meg még könnyebb.

Szóval ez nem akadály, hidd el.