Tényleg semmit nem tehetek?
Suliba járok, összejöttem egy lánnyal, és jött ami szokott.
A probléma az volt hogy én mindig védekezek, de előfordul ugye hogy kiszakad, ez előfordult nálunk is párszor, de ilyenkor mindig kifizettem azt a bogyót amit ilyenkor be kell vennie, de most közölte hogy terhes és megtartja és hogy vállaljak felelősséget.
Amikor felháborodtam hogy de ezt hogyan, egy idő után bevallotta hogy sosem szedte be azt a tablettát mert félt hogy baja lesz (no comment)
Én mindent megtettem azt hiszem amit megtehettem, de mégis terhes.
A kérdésem az hogy tényleg nincs kiskapu, tényleg nem szólhatok bele se örökbe adásba, se abba hogy ne őnála legyen, vagy pláne abba hogy meg szülessen egyáltalán az a gyerek? Csak annyit tehetek hogy befogom és fizetek és néha láthatom de akkor is el kell viselnem a kedves anyukát mert el se vihetem nyilván arra az időre?
Nem egyetemista egyik sulit a másikért hagyja ott, tanult már grafikusnak eladónak cukrásznak felszolgálónak de otthagyta mindet.
Kedves lehet vele beszélgetni, nem csak megdugtam, hisz vagy fél éve vele vagyok, de tényleg céltalan, komolyan nem is értem mit akart ezzel.
Szakítani azért szakítottam mert bassz* meg nem csinál ilyet az ember, baromi kellemetlen ez az egész helyzet amibe rakott minket, és ezt is meg fogja unni, amint lesz valami ami nem tetszik neki mert minden elől elfut, akkor majd pont egy gyerekre lesz esze.
Ne azt nézzék hogy a szüleim gazdagabbak, hanem azt hogy nekik nem kallódik a gyerekük, rám odafigyeltek, és nem csak úgy hogy szeretnek hanem az elvárások is ott vannak, én ott nem hagyhattam volna a sulit, nekem is ugyanúgy kellett leraknom az asztalra csak én nem pénzt vittem haza hanem jegyeket, érmeket, okleveleket érettségit, nyelvvizsgát.
Dolgoztam néha mellette ha meg akartam venni magamnak valamit, de erős a suli tehát nem éjszakáznék mert akkor figyelni nem tudok.
válasza:Szerintem nem igazán tudod miket írsz itt, hogy magadnak akarnád a gyereket, vagy inkább persze a szüleidnek. Egy gyerek nagy felelősség, nem csak annyi hogy hétvégén ránézek 1-2 órát, amúgy meg a szüleim nevelik.
A bíróságot nem érdekli hogy ki milyen egyetemre jár, az sem hogy a lány hányadik sulit kezdte el, az sem hogy ki felelősségteljesebb (normál határok között persze, ha valaki mondjuk pszichiátriai eset az már érdekli).
Nem a szüleim nem azok az emberek akik csak úgy felnevelnék helyettem, inkább a lakhatás részében meg a tanácsokkal segítenének, esetleg felügyelet ha vizsgázok stb.
Tényleg nem tudom mit jelent egy gyerek, de ő még kevésbé. Valami egyéni tanrenden kéne lennem meg igazándiból tényleg semmi életem nem lenne gyerek meg suli mellett ezt tudom, de erre én előbb képes vagyok mint ő, ő megunná hogy otthon kell ülni egy gyerekkel, hogy nem viheti mindenhova és nem járhat el mindenhova.
Mondtam nekem az egyszerűbb út lenne ha befogom és fizetek, de tényleg nem bíznám rá. Annyira szeszélyes, komolyan nem lehet ezt elhinni?
Vagy őszintén mit árul el egy lányról hogy fél év járás után átvágja a barátját azzal hogy esemény utáni bevétele, elém áll azzal hogy terhes hogy költözzek össze vele, hogy szedjem ki a családjától.
Komolyan jobbnak tűnik az aki egy szakmát képtelen befejezni, csak mert ő az anya, bassz* meg én meg az apja leszek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!