Tényleg ne vállaljunk 3 gyereket mert nem tudunk nekik külön szobát biztosítani?

17 éves koromig laktam a 4 évvel fiatalabb húgommal közös szobában. Én rendmániás voltam, ő kupikirálynő. Mégsem zavart minket különösebben a dolog, a saját részemet rendben tartottam, oda nem pakolhatott, a többi meg nem érdekelt, sőt imádtuk az esti sutyorgásokat.

Most 5 gyerekes anya vagyok. A házunk 130 nm, eredetileg 3 szobás volt. Akkor 3 gyerekkel költöztünk be. A nagyobb külön szobában, az 1 év körkülönbséges fiú-lány páros együtt egy magy szobában. 11-12 évesen kértek külön szobát, gipszkarton fallal oldottuk meg. Kicsik a szobáik, de elég nekik, sokat lógnak egymásnál most is, sőt ha vendég miatt szabad szoba kell, át is cuccolnak egymáshoz.

A két legkisebb egy darabig velünk egy szobában aludt, az ebédlőnk végében csináltunk nekik nappara játszósarkot. Később azt választottuk le a saját hálószobánknak, szintén gipszkarton fallal. Még van pár évünk, hogy őket külön rakjuk, addigra lehet, hogy felszabadul a nagy szobája. Ha nem, majd kitalálunk mást.

Mindezt azért írom le, mert szerintem nem létszükséglet már előre meglennie a külön szobának. Ötletességgel sok mindent ki lehet hozni egy 110 nm-es házból, mint a kérdezőé. A szobák száma miatt tuti nem mondanék le a 3. gyerekről.