Miért nem tudják az emberek megérteni hogy valaki nem akarja megkereszteltetni a gyerekét?

Kedves 22. és 25. válaszoló! Bár nem én pontoztalak le, elolvasva a 25. hozzászólásodat kicsit felhúztam magam. Miért kellene bárkinek „szégyellnie magát”, ha kinyilvánítja véleményét?

A pontozgatás egyébként itt is inkább a „tetszik”, „nem tetszik” kategória (lehet, hogy alapból nem erre találták ki, de akkor is így van), ami nem gond, jól le lehet szűrni, hogy mit gondolnak az emberek egy témáról – épp egy ilyen kérdésnél, ahol valóban csak vélemények ütközhetnek, nem tényeket írunk.

Szerintem engedd el a témát, nem éri meg ezen bosszankodni.

A 22. hozzászólásoddal kapcsolatban:

„Én csak azt kérdezem: mi baja lesz annak a gyereknek, ha megkereszteled és lesz neki keresztanyja és keresztapja? Olyan nagy gond ez? Ez egy szép szokás, akkor is, ha nem feltétlenül vagy túlságosan hitbuzgó. Ha a szüleidet boldoggá tennéd, miért nem tudod ezt megtenni nekik? Bolhából csinálsz elefántot!”

Nem értek veled egyet, már az érveléseddel sem. A „mi baja lesz annak a gyereknek?”-típusú hozzáállás szerintem az egyik legkárosabb a világon, mert azt takarja, hogy nem akar az ember elgondolkodni a dolgok értelmén, „jó lesz az úgy”-mentalitást takar. Az ember ha csinál valamit, akkor azt vagy csinálja jól (de legalábbis törekedjen rá), vagy ne csinálja.

Itt nem „hitbuzgóságról” van szó, hanem arról, hogy ezekkel az egyházi szertartásokkal azt fejezed ki, hogy tartozni kívánsz az egyházhoz (hit és egyház nem ugyanaz). Ha pedig tartozni akarsz egy „klubhoz”, akkor fogadd el a szabályait, nem szemezgetheted ki belőle a neked tetszőt (keresztelő, esküvő pl.), és negligálhatod az „uncsit”, fárasztót, erőfeszítést igénylőt (imádság, templomba járás, gyónás, áldozás pl. a katolikusoknál).

Persze de, megteheted, csak elég nagy gerinctelenségre és ostobaságra vall.