Miért mindig azt az embert kell megérteni és pártolni, aki a pár tagja közül nem akar gyereket?

Olvasom a kérdéseket és azon döbbentem le, hogy ha az egyik fél írja hogy babát akar, de a párja nem, akkor mindenki (tisztelet a kivételnek) neki esik a kérdezőnek, hogy nem tiszteled a párod, miért nem figyelsz rá ,ha szereted elfogadod a döntését stb.. És fordítva? Aki nem akar gyereket, az nem gondolja hogy fájdalmat okoz a párjának? Nyilván nem az olyan esetekre gondolok , ahol semmi háttér nem adott a babavállaláshoz, és nem az olyanokra amikor az egyik fél már az elején tisztázza hogy ő bizony nem akar gyereket. Az olyanok bosszantanak, amikor kifogásokat keres a pár egyik tagja. "Élni akarok még", "félek a felelősségtől", "túl fiatal vagyok még" és a társai..