Ti hogy éreznétek magatokat? Szegények vagyunk, ezért beszólnak?

Nagyon szegények vagyunk, mióta a párom elhagyott. 4 kicsi gyerekkel élek gyes+családiból az isten háta mögött 2-vel egy icipici faluban. Szépen nevelem őket, tiszták, ápoltak. Rezsi után kajára és ruhára 30-40 ezer ftom marad. Semmire sem elég, főleg, hogy a gyógyszereiket is fizetnem kell, mert 3 tartós beteg. Apum minden héten bevásárol nekünk alap dolgokat, így csak pár dolgot kell vennem, sőt, új ruhát, cipőt vesz a gyerekeknek. A középső leányzóm keresztszülei ruhával, kajával, tüzelővel segítenek, kapom a gyermekvédelmit, valamint rendszeresen kapunk csomagot a baptistáktól, karitásztól, a gyámügytól, ruhaadományokat, most pedig a suliban dobtak össze nekünk egy jelentős adományt.

De most a volt párom rokonai mindennek elhordanak, mert hogy nekem ezek nem járnának. De hát nem én kapom, hanem a gyerekek. És ezek nélkül elég nehezen élnénk meg. Nyáron napszámba járok, takarítok, bébiszitterkedek, de ez csak néha megy, ha van, aki vigyáz a gyerekekre.

De rosszul esik a bántásuk, hogy mindenféle mocskos kutyának elhordanak, ezt terjesztik a faluban, és tudjuk, milyen egy falu... Engem ez bánt, zavar. Az anyósom a legdurvább, pedig az ő fia lépett le, nem fizet gyerektartást, nem látogatja a gyerekeket.

Hogy reagálnátok? Vagy tényleg szégyelljem magam?

Véletlen se higyjétek, hogy dicsekszem, ezzel nem is lehet. Szánalmas ez a helyzet, de előbb-utóbb kimászok belőle.