Hogy kell elkerülni az ősanyákat a gyereknevelés és terhesség alatt? Hogy kell őket kezelni, amikor mindenhol velük találkozik az ember?

Nekem itt az oldalon nagyon bőszen linkelgették be néhányan annak idején az lll.hu-t, hogy én kis oktondi, művelődjek arról, hogyan is kell szoptatni, és hogy úgy egyáltalán, miért is nincs nekem még csak gondolat szintjén sem jogom dönteni arról, hogy én mit szeretnék ezzel kapcsolatban. Na most, ahová olyan nők írogatnak cuki kis történeteket gyerekszáj címszó alatt, akik szerint a lenti szösszenet normális, azokat én olyan messzire elkerülöm, amilyen messzire csak lehetséges. Íme:

"Ábel tegnap hazajött az oviból és a következőt mesélte:

"Képzeld, Anya, azt mondták az oviban a többiek, hogy van olyan baba, aki MÁÁÁR 2 évesen abbahagyja a szopizást. Ez vicces, ugye?!"

Egész jó helyre jár a gyerekem, gondoltam magamban..."

Természetesen magánügye mindenkinek, hogy mit csinál, de ahol ez a gondolkodás az elfogadott, és aki szerint amúgy az anya részéről gyakorlatilag egy szinten van az elhanyagolással a szoptatás mellőzése (akár az elejétől, akár több hónapos kortól), az nekem onnantól kezdve ne nyomja a gombot, mert ilyen emberekkel nem tudok mit kezdeni. Mint mondtam, felőlem csináljon, amit akar, én nem szólok bele, de pont emiatt azt sem viselem el, ha valaki a saját szektás nézetét próbálja meg rám erőltetni. Egyébként is irritál az a fajta hozzáállás, ami szerintem főleg ebben az országban dívik (bár máshol is jelen van, csak talán nem ennyire), miszerint az anya melle kvázi köztulajdon, a méhe közkincs, a gyerek nevelése pedig közügy, amibe boldog-boldogtalan beleugathat (legutóbb tette ezt pl. Kövér László, aki az iránti reményét fejezte ki, hogy a nők önmegvalósításának legmagasabb szintjén az áll, hogy unokákat szüljenek az apjuknak). Hát köszönöm, de ezt inkább nem. Attól, hogy gyereket szültem, még nem lettem korlátozottan cselekvőképes, ugyanúgy el tudom dönteni, hogy mit szeretnék, mint korábban, és sem politikusok, sem mindent jobban tudó szülők kéretlen tanácsaira nem tartok igényt. Ha tanácsot szeretnék kapni, tudom, honnan kérjem, és majd kérem, ha úgy érzem, hogy szükségem van rá. Na ez az, amit a fenti típussal képtelenség megértetni. Mert ez az anyatípus valamiféle szent küldetésének tekinti, hogy mindenkinek átadja az általa helyesnek tartott elveket (mert neki elvei vannak, ő nem csak úgy szimplán gyereket nevel, ő ezt mind valami magasztos, mögöttes tartalommal összehangolva teszi).