A ti gyerekeitek oszályaban szokás, hogy a tanítónéni sorban végigkérdez mindenkit, hogy mit kapott mikulásra, karácsonyra?

Nálunk is ez volt, minden mikuláskor, karácsonykor el kellett mondani, hogy ki mit kapott és minden ősszel végigkérdezték azt is, hogy ki hol volt nyaralni. Legszívesebben elsüllyedtem volna, amikor mindenki sorolta az állatkertet, Balatont, Pestet,néhányan külföldöt, míg én életemben nem voltam a szüleimmel nyaralni. Akkoriban azt hittem, hogy ez is a "családkodás" része, hogy mi nem is vagyunk család, ha nem megyünk nyaralni. (utóbb rájöttem, hogy valóban nem vagyunk család de ehhez a nyaralásnak-nem nyaralásnak vajmi kevés köze van). Főleg azt utáltam az egészben, hogy amikor bevallottam, hogy én ruhát kaptam, mert kinőttem valamit vagy egy csokit kaptam vagy hasonlót, akkor utána a többi gyerek csúfolt, hogy a ruha és az egyéb szükséges dolgok nem ajándékok, azok kellenek, ajándék az, ami játék vagy olyasmi, amit máskor nem kaphatsz meg. Ruhát bármikor kell venni, ezért az nem ajándék. A szülő foglalkozása is téma volt, valahányszor új tanárt kaptunk.

Remélem manapság már nem kérdeznek ilyeneket az oviban és az iskolában, elég megalázó tud lenni.

Én is emlékszem ilyenekre. Utáltam az egészet. Bár én inkább csak azért, mert ilyenkor mindenki rám figyelt és ezt nagyon utáltam. A hétfői "Milyen volt a hétvége?" kérdésekre rendszerint nem is adtam választ, gondolván, nincs miről mesélnem, más meg a 2 nap történését vagy 10 percig mondta, nem azért mert olyan érdekes volt, hanem mert gyakorlatilag minden részletet elmondott, így azt is hogy mit evett vagy hogy hajat mosott...

Egy kellemetlen, anyagi témába vágó rossz élményem az volt, amikor 5. elején a nyári szünetről kellett fogalmazást írni órán. Mivel nem voltam sehol, ezért kitaláltam, hogy Angliában voltunk és erről írtam. Itthon elmeséltem és az egész család (a szüleim és a tesóim) ezen nevetett. Nagyon nem esett jól, ráadásul anya a fejemhez vágta, hogy a tanárok hazugnak fognak nézni, mert ha kinyissák a naplót, látni fogják a szüleim foglalkozásánál, hogy ilyen útra úgy sem telne a fizetésükből. Erre meg a tesóim elkezdtek hülyéskedni. Borzasztó lelkiismeretfurdalásom lett, másnap meg anya bement a magyartanárhoz és elmondta neki, hogy csak fantáziából írtam azt, amit...